Darabanth Aukciósház

Európában a XIX. század elején egyre több olyan egyházi társulat jött létre amik a házasság előtti tiszta életet és a szentségi házasságot népszerűsítették. Magyarországon ennek egyik előzménye volt a rózsaünnep, ahol "erkölcsös, s jó magaviseletű, a magyar nyelvben jártas, római katholikus 17-­19 éves hajadonok" közül választották ki a rózsakirálynőt, aki mind közül a legtisztább és legerényesebb életet élte és ezért tekintélyes értékű díjat adtak át neki. Tizenkét fehér ruhás kislány kíséretében fehér rózsakoszorúval megkoronázták és ünnepséget rendeztek a tiszteletére.

235. árverésünk 21105. sorszámú tételén a kisbéri rózsakirálynő látható trónján.

Az 1848-­49-­es forradalom és szabadságharc idején használt "Kossuth-­bankókat" a fegyverletétel után az osztrák kormány értéktelennek nyilvánította. Kossuth Lajos az emigráció idején 1851. végén Amerikába érkezett, ahol a nép és a kormány is kitörő lelkesedéssel fogadta. Ottléte alatt kétféle papírpénzt bocsátott ki, amelyekkel természetesen egy újabb forradalom kirobbantásához igyekezett támogatást és javakat szerezni. New Yorkban készültek a "Kossuth-dollárok", 1, 5, 10, 50 és 100 dolláros címletekben. A nagyobb címletek Kossuth saját kezű aláírásával jelentek meg.
Philadelphiában már Forintokat bocsátott ki, 1, 2 és 5 Forint névértékben. Ezek forgalomba nem kerültek, amerikai raktárakból kerültek elő nagy mennyiségben, többnyire felvágatlan ívekben. Kossuth aztán Londonban is próbálkozott pénzkibocsátással, ám az osztrák kormány egy titkosügynök révén tudomást szerzett az a bankjegyekről és pert indított. Ezt Kossuth elvesztette, az ítélet értelmében meg kellett semmisíteni az összes bankjegyet.

235. árverésünkön szerepelnek 1 dolláros bankjegyek, valamint ívek mindhárom (1, 2 és 5) forint névértékből

Régi időket idéző nevek ezek. A rum és tea illatát hozzák magukkal a múltból.

Dietrich Emil és Gottschlig József 1865-­ben nyitották meg első rummal és teával foglalkozó

boltjukat Pesten. A kiegyezés hajnalán igen szerencsés ötletnek bizonyult egy ilyen üzlet alapítása.

A közönség ki volt éhezve az új ízekre, így gyakorlatilag bármely, e témában utazó bolt haszonra

tehetett szert. Az eredetileg a Kígyó téren (Ferenciek tere) működő vállalkozás három év alatt

kinőtte magát és a Váci és Régiposta utca sarkára költözött. Peking Városház néven elegáns és

tágas üzletet nyitottak az új helyen. 1870­-től már palacksört is árultak, amellyel kezdetben nem

volt nagy sikerük, mivel a közönség nem akarta elhinni, hogy az átlátszó tartályban lévő italt a

vásárlást követő hét nap bármelyikén elfogyaszthatják. Az üzlet azonban idővel várakozáson felül

beindult. A jó minőségükről ismert palackba öntött Dreher sörökből nem győztek eleget előállítani.

1873­-ra a kereslet oly mértékben megnőtt, hogy kénytelenek voltak Kőbányán egy telket venni,

pincéket kialakítani, pasztörizáló berendezéseket munkába állítani. Ennek köszönhetően

hamarosan az Osztrák­-Magyar Monarchia és Európa országaiba is szállították a sört. 1875­-ben

VII. és VIII. kerületben leves­ és teaházakat állítottak föl, melyek elsősorban a szegény rétegeknek

kínáltak olcsó étkezést. 1884­-ben pedig az Andrássy úton nyitottak új üzletet. Az alapítók útja

1890­-ben kettévált. Dietrich Emil fiával külön üzletet nyitott, majd néhány évre rá Gottschlig

József is visszavonult a szakmától. Boltjait fia, Ágoston vitte tovább. A két, nagy múltú vállalat

virágkora az első világháború előtti időszakra esik. A háborús korlátozások, és a szállítási

nehézségek először a Dietrich céget tették tönkre, majd a harmincas évek közepén a gazdasági

világválság Gottschlig üzletét is tönkretette. Így aztán a bírósági végrehajtás során már csak

csekély összeget tudtak lefoglalni a végrehajtók. Napjainkban már csak az egykori számolócédulák

emlékeztetnek erre a sikeres vállalkozásra.

235. árverésünkben ezt és ehhez hasonló számolócédulákat ajánlunk az érdeklődők számára.