Darabanth Aukciósház

Magyarországon a magasabb állami vagy az egyes politikai rendszerekhez erősen kötött kitüntetések esetében mindig érdemes eljátszani a gondolattal: „Milyen utat járt be ez a kitüntetés mire a kezembe vehettem?”

Munkánk során nem egyszer találkoztunk olyan történettel, hogy a Vitézi Rend jelvénye egy lambéria mögül bukkant elő a lakásfelújítás során, vagy a Szent István-rend kiskereszjének birtokosáról ugyan volt egy családi olajfestmény, de az 1950-es évek során a biztonság kedvéért a vászonra inkább egy másik képet festettek.

Vajon mikor és milyen okból ad át valaki kitüntetéseket a bizalmasának?

Ezekhez hasonló kalandos történet sejlik fel a 32. Nagyárverésünkön szereplő Danilo-rend és a Medzsid Rend IV. osztályának csillaga körül, amik egyazon hagyatékból származnak. Tudomásunk szerint a darabokat eredetileg örökül hagyó személy generációkkal ezelőtt a köztiszteletben álló Károlyi-család protezsáltja, később feltehetően bizalmasa, szolgálattevője volt. Egyelőre hiányos információkkal rendelkezünk a kitüntetések eredeti birtokosának személyéről, sajnos nem maradtak fenn a kitüntetésekhez tartozó, könnyű beazonosíthatóságot biztosító egyéb tárgyi emlékek, mint az adományozói okirat vagy a viselőjükről a kitüntetésekkel készült kép. Ez eddig kevéssé meglepő mivel sok esetben a kitüntetések önmagukban maradnak meg napjainkra, mivel az adományozottak vagy örököseik a hozzájuk tartozó iratoknak és kellékeknek (mellszalag, tok) sokszor kisebb fontosságot tulajdonítanak. Ennek eredményeként például az eredeti gyártói tokok ára sok esetben vetekszik a kitüntetésekével.

Az örökül hagyó által rendelkezésünkre bocsátott információk alapján a kitüntetések származási helyét, az egykoron Angliába és Oroszországba delegált diplomata, Károlyi Alajos (1825-1889) környezetében kell keresnünk, bár a kitüntetéseknek az Osztrák Állami Levéltár (ahol a kutatás jelenleg is zajlik) feljegyzései alapján bizonyosan nem ő volt az adományozottja. A kutatás iránya igazából könnyen meghatározható: olyan személyt vagy személyeket kell fellelni, aki birtokában volt mindkét kitüntetésnek, a kihívást ebben az esetben az írott források felkutatása jelenti.

Felmerülhet a kérdés: hogy kerülhet magyar diplomatához ez a két kitüntetés? Mivel az adományozó országok a legjobb esetben is ellenszenvvel viseltettek egymás iránt, úgyhogy ennek magyarázatát a montenegrói, illetve török történelemben kell keresnünk.

Montenegró a függetlenség elnyerése után határozott törökellenes politikát folytatott, ami az akkori erőviszonyokat figyelembe véve a szomszédos nagyhatalommal az Osztrák-Magyar Monarchiával kialakítandó jó kapcsolatra törekedett. Ez pedig indokolhatja az előbb említett nagyhatalom főrendjeinek, politikusainak a magas állami kitüntetések adományozását, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az 1870-1880-as évektől kezdve már olyan külföldiek számára is lehetővé tették az adományozást, akik Montenegró függetlenségének megőrzésében valamilyen formában részt vettek.

Törökország esetében a Krími háború időszakában volt jellemző a Medzsid rend adományozása, a Habsburg Birodalom és így a magyarság kimaradt a konfliktus fegyveres részéből, így esetünkben feltehetően valamilyen, mondjuk az orosz érdekekkel szemben végigvitt jelentősebb diplomáciai manőver lehetett az adományozás oka.

A továbbiakban néhány mondatban engedjék meg, hogy ismertessük a szóban forgó elismeréseket:

Danilo herceg rend

Az önálló Montenegrói hercegség majd királyság első kitüntetéseinek egyike. Eleinte a törökök ellen vívott függetlenségi harc résztvevői számára adományozták, innen is származnak a további elnevezései „Crna Gora-i függetlenségi rend” illetve „A Fekete hegyek függetlenségéért adományozott I. Danilo kitüntetés”. Idővel azonban kitüntetést már elnyerhették olyan külföldiek is, akik valamilyen módon hozzájárultak Montenegró függetlenségének megőrzéséhez, illetve jelentős munkát végeztek humanitárius, tudományos vagy művészeti területen.

A kitüntetés egy lekerekített szárvégű ezüst kereszt hangsúlyos kék-piros zománcozással, valamint a kereszt közepén aranyozott medál rátéttel. Előlapon „I. Danilo” monogram, hátlapon pedig „A Fekete Hegyek függetlenségéért” cirill betűs felirat látható. A kitüntetés tetején pedig aranyozott korona és a nyakszalaghoz szánt hajlított fém karika található.

Bár a Danilo Rend az alapításakor csupán egy osztállyal rendelkezett, azonban több alkalommal került sor a kitüntetés bővítésére: 1861-ben három osztály létezett, ez egészítették ki 1873-ban egy újabbal, végül 1922-től már öt különböző osztálya volt a kitüntetésnek.

Medzsid Rend IV. osztálya

I. Abdul-Medzsid szultán által alapított kitüntetés, amelynek adományozására 1851 és 1917 között, külföldiek számára elsősorban két háborús időszakban, a Krími háború (1853-1856) és az I. Világháború (1914-1918) idején került sor. A Krími háborúban a törökök megsegítésére érkező angol és francia hadsereg tagjai érdemelhették ki, míg a világháborúban adományozták a német, osztrák-magyar, és a bolgár hadsereg tagjai számára is. A Medzsid Rend magasabb fokozatai elsősorban tisztek számára volt elérhető, de az alacsonyabb fokozat elnyerése lehetséges volt a legénységi állomány tagjai számára is.

A kitüntetés előlapján Abdul-Medzsid szultán kalligrafikus monogramja látható, aranykeretes vörös zománc mezőben hétágú ezüst csillagon, a csillagágak között félholdas-csillagos díszítéssel. A kitüntetés egyes osztályait a csillag mérete, a zománcozott félhold rátét, és a kitüntetéshez tartozó szalag alapján lehet megkülönböztetni egymástól. A Medzsid Rend IV. osztályú kitüntetésében nagyságrendileg 3000 fő részesült.

Diákok gyászmenete

Az őszi Nagyaukcióra négy izgalmas tétel is bekerült a Leoben-i Bányászakadémia történetéből. Működése alatt két halálos kimenetelű párbajra került sor, az egyiknél Emil Januschke vesztette életét revolver által 1899-ben, a másiknál pedig Siegmund Ritter von Karpinsky pisztolypárbajban hunyt el 1914-ben. Az utóbbi temetéséről készült három nagyon ritka fotófelvétel található a 23219. képeslaptételben, a hátoldalakon lévő feliratokat egy odajárt lengyel diák magyar hozzátartozója írta.

Karpinsky ravatala

A sokkoló eset 1914 március végén történt, amikor is egy kártyajáték közben elmérgesedett a vita Karpinsky és Kasimir Ritter von Wicherkiewicz között, s mivel sehogy sem tudtak megegyezni, így párbajra hívták egymást. Akkoriban főleg karddal, illetve szablyával vívták a párbajokat, ők viszont a pisztolyok mellett döntöttek. A párbajra március 28-án került sor Glanzgraben-ben, Bruck and der Mur-hoz közel. Ugyan Karpinsky is elsütötte a fegyverét, de az őt ért jobb oldali fejlövés halálos kimenetelű volt. Ellenfele nemcsak túlélte, de még időben el is tudott menekülni a letartóztatás elől. Később már egyre kevesebb akadémiai párbajról tudni, valószínűleg ennek oka a tragikus halálesetek, illetve az első világháború több millió áldozatának köszönhetően lassan felhagytak ezzel a régi hagyománnyal.

A 23220. képeslaptételben egy vívó párbajban megsebesült diák látható, szintén a bányászakadémiáról.

A Mensur-ként is nevezett akadémiai vívás főleg a német nyelvterületeken (Németország, Ausztria, Svájc, Lettország és Észtország) volt elterjedt, de se sportnak se párbajnak nem volt nevezhető, ők erre úgy tekintettek, mint a személyiség edzése és nevelése. Általában hétköznapi ruhákat viseltek vívás közben (később lettek védőfelszerelések) mivel gyakran spontán adódtak ezek az alkalmak, és nem egyszer véres kimenetellel értek véget. A seb amit egy-egy találat okozott „Schmiss”-nek hívtak és a becsület jeleként tekintettek rá.

Az 11544. és a 23221. tételben az akadémia diákjai láthatók.

Forrás: https://www.corpserz.com/kaleidoskop/zwei-t%C3%B6dliche-duelle/

Selmecbánya a Magyar Királyság egykoron legjelentősebb bányavárosa volt, ma Szlovákia területén található. Már 1238-ban városi rangot kapott, és évszázadokon át innen származott az ország legnagyobb ezüst- és arany nyersanyaga. 

Luigi Ferdinando (1658-1730) olasz földrajztudós a török háborúk idején került Magyarországra. A felszabadító harcok idején hadmérnökként szolgált a császári seregben, 1691-ben az angol Royal Society tagjává választották, és Magyarország földrajzának tanulmányozására, adatgyűjtésre kérték fel. Hazánk térképeinek pontosítását segédjével, Johann Christoph Müllerrel közösen végezte el.

Ez a selmecbányai térkép Ferdinando egyik utolsó, a Danubius Pannonico-mysicus című művében található, a hat kötetből álló sorozatnak ez a III. része. Még a reneszánsz korban vált szokássá, hogy a természeti kincseket egyaránt ábrázolták a térképeken, ezzel teljes körű képet adva a területről - a fák Ferdinando művén is visszaköszönnek, kiegészülve az épületekkel és a bányászokkal.

Ez a metszet a jelenleg futó, 352. Gyorsáverésen található, kikiáltási ára 40.000 forint, ami cseppet sem tükrözi ritkaságát.