Magyarország számos neves porcelángyárral rendelkezett a múltban. Közülük talán kevésbé ismert a Drasche porcelángyár, melyet az 1838-as nagy pesti árvíz után Pest város felkérésére Drasche Henrik alapított. A gyár Alois Miesbach Külső Jászberényi úton lévő téglagyárának kibővítése révén jött létre. A termelés 1846-ban indult meg, de 1908-ig kizárólag tégla, tetőcserép és keramit útburkoló kockákat gyártottak. A fajansz- és porcelángyárat 1908-ban hozták létre. A termelés főként falburkoló áruk, műszaki és egészségügyi porcelánok készítését jelentette.
Aztán Schwartz Márton irányításával, aki korábban a pécsi Zsolnay gyárban dolgozott, megpróbálkoztak eozinmázas fajansz tárgyak előállításával is. Terveik nagy hasonlóságot mutattak a Zsolnay gyár alkotásaival, bár minőségében mind az alapanyag, mind az eozinmáz tekintetében alulmaradtak. A Porcelán és Fajansz gyár tervezőműhelye több neves keramikust is foglalkoztatott, 1917-ben itt dolgozott Gádor István és Zilzer Hajnalka is. A dísztárgyak gyártásának igazi korszaka 1936-ban kezdődött. A gyárat 1941-ben hadiüzemmé nyilvánították, majd 1944-ben súlyos bombatalálat érte. A termelés a szovjet parancsnokság alatt 1945-ben indult be újra. 1949-ben a gyárat államosították és először Drasche Porcelángyár NV-re, majd néhány hónappal később Kőbányai téglagyár névre keresztelték.
231. árverésünkön ajánljuk figyelmükbe ezt a Drasche Porcelángyár által készített pávát.