
A labdarúgás hőskorának egyik első nemzetközi tornája az 1912-es stockholmi olimpián rendezett bajnokság volt. A résztvevő 11 csapat közül egyértelműen kiemelkedett a futball szülőhazájából érkező angol válogatott, akikkel
Magyarországot már az első mérkőzésen összesorsolták.
A tisztes helytállás a magyar csapat részéről egy 7-0-ás vereségre volt elegendő, jól tükrözi az erőviszonyok
különbségét, hogy az angol csapat a második félidőt sérülés miatt tíz emberrel játszotta le. Egy korabeli tudósításból látható, hogy a nagy gólkülönbség ellenére a magyarokat képességeik alapján nem az esélytelenek közé sorolták: „A mezőnyben legalább olyan jó volt a piros inges magyar tizenegy, mint a fehérbe öltözött angol, csak a kapuk előtt volt nagy a különbség. A goal elé kerülve, fenomenálisan játszottak az angol csatárok, míg a kapu védőjük a legbiztosabbnak vélt lövéseket is kivédte.”
A vereség ugyan a kiesést jelentette, de a torna szervezői a vesztes csapatok számára vigaszdíjat írtak ki. Így
Magyarország Németország ellen játszott mérkőzést, melyet 3-1 arányban meg is nyert. A meccs legjobbja a
mesterhármast szerző Schlosser Imre volt, aki korszakának legnagyobb magyar futballcsillaga, a mai napig rekordnak számító 13-szoros magyar bajnok, és hétszeres gólkirály volt.
A vigaszág döntőjében a talán legnagyobb riválisnak számító osztrák csapat várt válogatottunkra. Az 1912. július 5-én lejátszott mérkőzés fölényes magyar győzelmet hozott, a végeredmény 3-0 lett, így a tornagyőztes angol csapaton kívül a magyarok térhettek haza kupával.
A magyar válogatott tagjai: Domonkos (MTK) – Rumbold (FTC), Payer (FTC) – Biró (MTK), Vágó (MTK), Blum (FTC) – Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Pataki (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (FTC). Szövetségi kapitány: Herczog Ede
Aukciósházunk 277. gyorsárverésén egy igazi futball relikviára, a magyar labdarúgó válogatottról az 1912-es olimpián készült fotó képeslapra licitálhatnak érdeklődőink!

