Most hogy megérkezett a tavasz, ideje két kerékre pattanni! Na de hogyan is volt ez régen? Pierre Michaux az 1867. évi párizsi világkiállításon mutatta be az első velocipédet aminek az angol neve (penny-farthing) jól szimbolizálja a formáját, egy nagy kerék elöl egy kicsi hátul. Nyerge magasra került, a hajtó lába nem érte el a talajt. Használata szinte akrobatikus ügyességet kívánt. Induláskor egyik lábbal a váz oldalából kiálló kis rudacskára kellett fellépni, és a másik lábbal pedig addig lökni magunkat előre, amíg a jármű lendületbe nem jött. Ezután lehetett felülni a nyeregbe és pedálozni. A körülményes felszállás, egyensúlyozás és bukásveszély miatt nem igazán terjedt el széles körben. Nagyobb európai városokból ki is tiltották, mivel közveszélyes volt. Fékezhetetlen volt, így a kerekesek pisztolyt hordtak maguknál, amivel az útjukba került kóbor kutyákat egyszerűen lelőtték. No de mára már ennek nyoma sincs, csak élveznünk kell a tavaszi tájat és illatokat tekerés közben.
