Darabanth Aukciósház

A dukát ezüst vagy arany pénzérme volt, melyet a kereskedelemben használtak fizetőeszközként Európában a késő középkortól egészen a 20. századig. Az elnevezés a latin "ducatus" szóból ered, melynek jelentése "hercegség, vezérség". Az első dukátokat II. Roger szicíliai király verette 1140-­ben. Ezeket még ezüstből verték, ám a XIII. században megjelenő velencei dukátok már aranyból készültek, így az elnevezést már csak aranypénzekre használták.

A magyarországi aranypénzverésről már korábbi tételek során is írtunk, így csak a lényegesebb pontokat említenénk. A XV. század során már különbséget tettek a gulden és a dukát között, így csak a tiszta aranyból veretett pénzt hívták dukátnak. Ezt Magyarországon a Habsburg uralkodók vezették be, elsőként I. Ferdinánd.

268. Gyorsárverésünkön egy 1695-­ben vert I. Lipót dukátot kínálunk licitálásra. Az 1600­-as évek számítottak a dukát aranykorának, maga Lipót 180 félét veretett. Érdemes még megemlíteni, hogy a magyar dukátoknak jó híre volt egész Európában, és még a skót királyi udvarban is elismerően írtak róluk.

Az I. világháború során az antant-hatalmak folyamatosan törekedtek a földrajzi elhelyezkedésükből származó előnyük kihasználására, illetve fenntartására. Az összlétszámában kisebbségben lévő, de francia vezetésű balkáni hadsereg is ennek a törekvésnek köszönheti a létét.
Az Osztrák-Magyar Monarchia teljes katonai összeomlását követően az utódállamok a lehető legnagyobb területet igyekeztek ellenőrzésük alá vonni, hogy majd a háborút lezáró békekonferencián az erő pozíciójából tudjanak tárgyalni.
A belgrádi katonai egyezmény megkötésével Károlyi Mihály miniszterelnök arra törekedett, hogy az utódállamok helyett inkább az antant csapatai állomásozzanak az ország területén. Ezzel a szándékkal összhangban volt az a francia külpolitikai elgondolás amely az ország befolyását igyekezett növelni a Balkán-félszigeten. A megállapodás lényeges pontjai alapján a kulcspozíciókat kizárólag francia katonák szállják meg, valamint ezeknek kijelölését a magyar kormányra bízta. Azonban a stratégiai szempontból fontos területek közül csak három város megszállására (Szeged, Arad, Temesvár) került sor. Szeged fontosságát a stratégiai elhelyezkedésén kívül (dunai hajózás, vasúti csomópont) kulturális és népességi szempontok is – a második legnagyobb lakosságú magyar város volt – jól érzékeltetik.

A 268. gyorsárverésünkön szereplő tételek közül ezúttal egy fotólap sorozatot szeretnénk figyelmükbe ajánlani: 20697., 20698., 20699., 20700., 20701., 20702., 20703. A tételeken a francia csapatok mozgása látható július 14-i dátummal, tehát a parádé valószínűleg a Nagy francia forradalom 130. évfordulója előtt is tiszteleg. A tételeket ajánljuk minden had- és helytörténeti, vagy frankofón érdeklődésű gyűjtő figyelmébe!

A hadseregek végtelen nyersanyagigényét első ízben az I. világháború során érezte meg Európa, korábban a
beszolgáltatás, fosztogatás csak a háború útvonalának közelében érőket sújtotta, azonban 1914-1918 között a
hadviselő felek kénytelenek voltak több ízben korlátozásokat bevezetni és a hadsereg működéséhez erőforrásokat
rekvirálni a saját hátországukból a civil lakosságtól. Ennek egy szomorú példája a fémek begyűjtése és hadiipari
alkalmazása, köszönhetően a tüzérség térnyerésének, amely fegyvernem alkalmazása végtelen mennyiségű fém
felhasználását követelte meg az azt alkalmazó hadviselő féltől.

Magyarországon a világháború második évében, 1916 tavaszán került sor első ízben a harangok begyűjtésére és
hadiipari felhasználására. A beszolgáltatás részleteit miniszteri rendeletben szabályozták, amelynek lényeges
pontjai:
- a beszolgáltatást a nagyobb városokban kell megkezdeni
- a leszerelés költségeit a hadsereg állja
- a beszolgáltatott harangokért kilogrammonként 4 korona térítési díj jár
- a leszerelés során keletkezett esetleges károkat a katonai parancsnokságnak kötelessége helyreállítani
- a vallási tevékenységhez nélkülözhetetlen, illetve műemléki értékkel bíró harangok a beszolgáltatás alól
mentességet élveznek

Azonban a háború elhúzódásával a következő évben a beszolgáltatást elkerülő harangok körét tovább szűkítették, így már csak a történelmi és műértéki beccsel bíró harangok élvezhettek mentességet, azonban a mentesítés indokairól részletes dokumentációt kellett benyújtani.
A harangok leszerelése ekkoriban vált országszerte keserédes ünnepsorozattá: a települések siratták az identitásuk feladott részét, de egyúttal büszkén járultak hozzá az ország háborús erőfeszítéseihez.

A 267. gyorsárverésünkön szereplő 20653. számú képeslap tételünkön Szeged Alsóváros harangjának búcsúünnepsége látható, baloldalt Zadravecz István ferences szerzetessel - későbbi tábori püspökkel – aki a háború alatt a szegedi menetszázadok és a kórház lelki gondozását is végezte. A képet jobban megnézve láthatjuk, hogy a résztvevők a felvétel készítőjének inkább komor ünnepiességet, mintsem végtelen boldogságot sugározva álltak össze a kép elkészítéséhez.

Ezúttal a hagyományoktól eltérően szeretnék egy további tételt is figyelmükbe ajánlani:
A 266. gyorsárverés maradékeladásában péntek reggel 9 óráig szereplő 20289. számú tételen Szlezák Rafael
harangöntő mester saját kézzel írott képeslapját, amelyen a Szabolcs 'Kékesp' plébánosával egyeztet a megrendelt harang munkálatairól. Az 1950-ben feladott képeslapon feltehetően (a II. világháborúban megismétlődik
harangbeszolgáltatás) az újjáépítés egy érdekes részletébe nyerhetünk bepillantást.