Philippe Suchard-ot nővére visszaemlékezései szerint már viszonylag hamar, 12 éves
korában, érdekelni kezdte a csokoládékészítés művészete. Az érdeklődést tett követte és
inasnak állt egy cukrászdában a svájci Bernben. Ezt követően 1825-ben cukrászdát nyitott
Neuchatelben. A vállalkozását a következő évben átköltöztette Serriéres-be, egy
vízimalomba. A gyártáshoz kizárólag a közeli folyó által biztosított energiát használta fel: a
babokat egy felmelegített gránitlapon előre-hátra mozgó hengerekkel őrölte masszává.
A vállalkozásával eleinte komoly kihívásokkal kellett szembenéznie mivel a korszakban a
csokoládé egy viszonylag drága, egzotikus ínyencség volt. Az áttörést az 1842-es év
hozta meg, mikor IV. Frigyes Vilmos porosz királytól kapott nagyobb megrendelést. Ezt
követően felfigyeltek a termékeire és a londoni, valamint a párizsi világkiállításokon is díjat
nyert.
Suchard saját maga választotta ki a csomagoláshoz használt színt, így a csokoládét
egyedi módon lila papírba csomagolva forgalmazták.
A cég legismertebb termékét, a Milka csokoládét csak Suchard halálát követően 17 évvel
kezdték gyártani. Míg korábban az újdonságot a külcsín jelentette, most a csokoládé
összetételén változtattak: a korszakban a Milka előtt nem gyártottak tejcsokoládét, a
csokimasszát meleg tejben feloldva italként fogyasztották.
A ma ismert tejcsokoládé nagyjából az 1890-es évekre alakult ki, a nevét pedig az egyik
verzió szerint a német Milch és Kakao (tej és kakaó) szavak összevonásából alkották
meg.
Fontos azonban megemlíteni, hogy Suchard érdeklődési körét nem merítette ki az
édességgyártás: Például kísérletet tett a selyemhernyók meghonosítására is 1837-1843
között, de a hernyók elhullottak egy járványos megbetegedés hatására. Továbbá
érdeklődési körébe tartoztak a hajók is, ennek köszönhetően ő volt az, aki megvetette
Neuchatel-i tavon a gőzhajózás alapjait. Az első ilyen hajónak, az Industrielnek, Suchard
volt kapitánya. Emellett foglalkoztatta a vízszabályozás is: kísérletei hatására ugyan
csökkent a tó vízszintje, de ennek hatására került szárazföldre egy 'La Téne' kultúrkörhöz
tartozó kelta település is.
A 258. gyorsárverésen szereplő 22060. számú, gyönyörű litho képeslap tételünkön Brno
panorámája és a cseh népviselet békésen megfér a képeslap bal alsó sarkában
elhelyezett Suchard-féle különleges csokoládé termékekkel. A képeslapot bátran ajánljuk
minden műkedvelő csokoládérajongónak.
Végezetül: érdemes megjegyezni Philippe Suchard nevét, hiszen életműve alapján –
akkor is, ha kísérletei nem mindig jártak a várt eredménnyel - joggal tekinthetjük egy kései
reneszánsz embernek.
Ki volt Philippe Suchard?
2015.09.14. 20:03 darabanth aukciósház
Szólj hozzá!
A Parajdi sóbánya
2015.09.02. 14:37 darabanth aukciósház
A konyhai kultúra egyik alapvető fűszere a nátrium-klorid, avagy a só, amit az emberiség
viszonylag hamar és széles körben hasznosítani kezdett, az ízesítésen kívül az élelmiszerek és más
alapanyagok tárolására. A sót származása alapján két nagy csoportra oszthatunk: tengeri és kősó.
Előbbi begyűjtése a tengerparton élők számára a dagályt követően viszonylag egyszerű, azonban a
szárazföld belsejében élők számára a só előteremtése a bányászat hagyományos eszközeinek
alkalmazását követeli meg.
A bányászat egyedi formáját űzték a parajdi székelyek a 19. század folyamán: a máshol
megszokott vasékek és pörölyök helyett itt faékkel dolgoztak a külszíni talpfejtés egyik
variációjaként – kagylóformájú sótömböket fejtettek ki.
Parajdon a bányászat gyökerei sokkal korábbra nyúlnak vissza, kezdete a római korra vezethetők
vissza, amelynek folyamatosságát csak a népvándorlás korának zűrzavara akasztott meg, de 1003-ban István
királynak már sószállító hajói úsztak a Maros folyón. Ettől kezdve királyaink
törvényeikben több alkalommal megerősítették a helybéli bányászokat jogaikban, egy-egy
kivételtől mint János Zsigmond 1562-es intézkedése eltekintve persze. Az idő múlásával a
tradicionális székely módszereket kiszorították a modern kor technológiai vívmányai.
A parajdi sóbánya egyedi jelentőségét az adja, hogy itt található Európa egyik legnagyobb
sótartaléka, egy nagyjából 1,2 km x 1,4 km nagyságú úgynevezett sótömzs, ami közel 3 milliárd
tonna kősót rejt még magában. Ez a mennyiség pedig még a következő néhány évszázadra
biztosíthatja a bánya működését.
A 257. gyorsárverésünkön szereplő 21437. számú tétel a parajdi sóbánya látképével. A tétel sajnos
nem a hagyományos székely módszert ábrázolja, azonban ennek ellenére egy valódi ipartörténeti
érdekesség lehet egy szakértő szem számára, mivel segítségével összevethetőek a bánya mai és
száz évvel ezelőtti hasonlóságai és különbségei.
Szólj hozzá!
Florinok a Monarchiában
2015.09.01. 18:32 darabanth aukciósház
A florin elnevezés eredete a Firenze városában vert aranypénzre (fiorino d'oro azaz arany florin) vezethető vissza,
melyet 1252-től 1533-ig verettek. Ez volt az első európai aranyérme a VII. század óta, amely komoly szerepet
játszott a kereskedelemben.
A Habsburg Birodalom (majd 1867-től Osztrák-Magyar Monarchia) pénzneme 1754 és 1892 között az ezüstalapú
gulden volt. A papírpénzeken 1867-ig a gulden megnevezést használták (1867-től csak a német nyelvű oldalon),
míg érmék terén a florin (osztrák részeken) és forint (Magyar Királyság területén) elnevezéseket.
257. Gyorsárverésünkön a florinok kedvelői több évjáratú, verdejelű és kitűnő tartásfokú érmék között
válogathatnak.