Zselíz, az Alsó-Garam mentén fekvő város több száz éves nevezetessége volt a híres fakastély.
A Monarchia szerte híres helyiséget egy körülbelül hétszáz éves tölgyóriás odvában alakítottak ki
valamikor a 18. század végén, mely a városközponttól két-három kilométerre helyezkedett el. Az
érdekes képződményről még a Borovszky Samu nevével fémjelzett Magyarország vármegyéi és
városai monográfiasorozat 1903-ban megjelent Bars vármegye című kötete is említést tesz.
A hatalmas fa egy kis erdő szélén állt. A belsejében természetesen képződött odút valaki
mesterségesen megnagyobbította és kisebb szobát hozott így létre, amely a 19. században már 10-
12 ember befogadására volt alkalmas. Egy kerek asztalt is elhelyeztek a tölgy belsejében. A
helyiséget főként az Esterházy-család tagjai, valamint a főúri vadászatok résztvevői használták. A
szellőzést egy 40x40 centiméteres ablaknyílás biztosította. A nehéz tölgyajtót a 19. század végén
megerősítették és fémzárat szereltek rá. Kulcsa hozzá csak a mindenkori grófnak és az
erdőkerülőnek volt. A belmagasság akkor volt, hogy a betérők felegyenesedve is elfértek a
faodúban. Kutatások szerint nemcsak pihenőhelyként szolgálhatott a helyiség, hanem mulatozások,
szerelmi légyottok színhelyéül is. Polka Pál helytörténész szerint az 1818-ban és 1824-ben
Zselízen tartózkodó Franz Schubert is vendége volt a fakastélynak, az úri társasággal többször is
ellátogathatott ide. A tölgy 1932. május 29-én dőlt ki egy pusztító tavaszi viharban.
Az akkori grófnő Coudenhove született Breunner Ernestina volt, annak a Mária grófkisasszonynak
az unokája, akit Franz Shubert zongorázni tanított. A grófnő nem engedte felfűrészelni a fát, tudta,
hogy még a földön fekvő maradványai is sok érdeklődőt vonzanak majd. A teljes pusztulás két év
múlva, 1934-ben jött el, ismeretlen tettesek felgyújtották a tölgyet. Ennek ellenére hetvenhat év
után még mindig él a mintegy kétszáz évig álló páratlan fakastély emléke.
255. árverésünk keretében most erről az építményről tekinthetnek meg egy fotót.
