Darabanth Aukciósház

A fotózás művészete érdekes tudomány, melynek egyik kiemelkedő személyisége Jung Zseni, a

kortárs portré­ és aktfényképezés jelentős alakja. Művészetével különleges helyet foglal el a mai

magyar fotóművészetben. Bár kortárs fotósról beszélünk, fotóiról mégis egy régi kor szellemiség

tükröződik vissza, ami még az első, önmagukat kimondottan művésznek valló fényképészeket

jellemezte. Műveiből – legyenek bár csendéletek, aktok, tájképek – lírai hangulat,

érzelemgazdaság sugárzik. Jung Zsenit ugyanis bevallottan hidegen hagyják a huszadik század

nagy művészeti áramlatai, a különböző divathullámok és a folyamatosan változó értékítéletek.

Képei éppen ezért a modern irányzatok követőinek szemével nézve ódivatúaknak tűnhetnek, mégis

visszahoznak valamit, amit napjainkban nagyon sokan hiányolnak a jelenkori művekből, az érzést,

a líraiságot, a szépséget. Munkái azonnal befogadhatók és érthetőek, ezért megnyugtató, szilárd

pontként hirdetik azt az esztétikai rendszert, melyet a múlt század nagy művészeti forradalmai

végleg ki szerettek volna söpörni a közgondolkodásból. Aktjai, csendéletei és épületfotói mesélnek

azokról az alkotói értékekről, melyekben a művésznő olyannyira hisz. Tévedés lenne azonban azt

hinni, hogy mai világunk érintetlenül hagyja a fotózás e fajta világát, hiszen akaratlanul is

beszivárog apró momentumokban a képekbe, így képezve teljes egységet régi és új között.

Mindazoknak, akik csodálják vagy még nem ismerik Jung Zseni művészetét, jó szívvel ajánljuk

254. gyorsárverésünk 11929­-es tételét.

A sortűz az a katonai taktika, amikor a vonalba felsorakoztatott katonák adott jelre egyszerre adnak

le lövést, hogy ezzel próbálják ellensúlyozni a fegyverek pontatlanságát, a lassú újratöltést és a

korlátozott lőtávolságot a maximális hatás elérése érdekében.

Ennek a taktikának az első alkalmazása bőven megelőzi a tűzfegyverek megjelenését, az ókortól

kezdve az íjászok is használták, de az egyik leginkább látványos példája a középkorhoz köthető,

mikor az Agincourt­-i csata során az angol hosszú-íjászok valóságos mészárlást rendeztek a francia

lovagok között.

Európában a muskéták megjelenése után több helyen (Németalföld, Itália) is felbukkant ez a

taktikai megközelítés, de a 18. századra a brit csapatok fejlesztették művészi szintre. Ebben az

időszakban a katonák kiképzése során három elem vált lényegessé: 1. a természetes önvédelmi

reakciók kiiktatása (hogy a katona veszély esetén nehogy fedezéket keressen) 2. a közöny

megteremtése az emberi élet iránt (a katona figyelmét ne vonja el, hogy a tőle jobbra és balra a

bajtársai sebesülnek és halnak meg) 3. mechanikus mozdulatsorok sulykolása (menetelés, a puska

újratöltése és célzás helyett a fegyver megadott szintre emelése).

Az alapos kiképzés után a taktika gyakorlatban a következő módon festett: a három sorban felálló

gyalogság első sora leadta a lövést majd újratöltött, ezzel egy időben tüzelt a második, majd

harmadik sor is. Végül, ideális esetben mire a harmadik sor leadta a lövését, az első sor a töltést

befejezve újra tüzelhetett.

Az európai nagyhatalmak a britek sikereit látva próbálták hadseregeikben meghonosítani ezt az

alakzatot, ez azonban például a Habsburg Birodalom számára inkább katonai kudarcok sorozatát

eredményezte.

A 19. század második felére a fejlődő fegyvergyártás már­-már feleslegessé tette a sortűz taktikáját,

azonban a Brit Birodalom gyarmati hadseregének hősies helytállása a sokszoros számbeli

fölényben lévő zulu harcosokkal szemben a Rorke's Drift-­i csatában újra a figyelem középpontjába

helyzete ezt a katonai alakzatot.

Talán ennek köszönhető, hogy a 19­20. század fordulóján a korábbi csalódások és a fegyverek

fejlődése miatt már­-már elavultnak számító taktikát az Osztrák-­Magyar Monarchia csapatai a

gyakorlatok során újra a kiképzés részévé tették.

A 254. gyorsárverésünk 21499. számú tételén a Császári és Királyi (K.u.K.) csapatok láthatóak

Lajtabruck közelében, miközben a taktika egy négysoros változatát gyakorolják. A képeslapot

ajánljuk minden hadtörténeti beállítottságú gyűjtő számára, mivel hatására új gondolatok vagy

esetleg egész kutatási témák foganhatnak meg. A képeslapon szereplő katonák csak a felvétel

kedvéért álltak ebbe a látványos harcrendbe? Ha nem, vajon miért gyakorlatoztatták őket egy

elavultnak számító harcászati elképzelés alapján?

Széles körben nem feltétlenül ismert, hogy a II. és III. kerület határán álló egykori Lujza tér az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik aktív résztvevőjéről, Kolosy György joghallgatóról kapta nevét. Kolosy az egyik vezetője volt annak a feldühödött tömegnek, amely a Budára érkező Lamberg Ferencet felkoncolta. A gyilkosságban játszott szerepe miatt a felelősségre vonás elől Erdélybe menekült és beállt Bem seregébe. A világosi fegyverletétel idején már honvéd százados. Ezt követően egy ideig bujdosott, majd feladta magát az osztrák hatóságoknak, akik a Lamberg-gyilkosság miatt kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet 1850. január 23-án hajtották végre.

A teret 1900-ban keresztelték át a szabadságharcos emlékére. A képen látható egyemeletes épület annak idején vendégfogadóként és istállóként működött, azonban ma, többszöri felújítás után termelői piacként funkciónál. Az 1993-as és 2012-es átépítések és az új szerepkör ellenére az épület méreteit és külsejét csak minimálisan érintette az elmúlt évszázad.

A 253. gyorsárverésben szereplő 20298. számú tételünkön a Kolosy téri piac és előtere látható. A képeslapot alaposan megvizsgálva a városfejlődés apró részleteire figyelhetünk fel: a tér méretei és az épületek változatlanok maradtak, azonban például a villamos közlekedés a Lajos utcából északabbra, a Bécsi útra került át.