Darabanth Aukciósház

A Nagy Háborút megelőző években véres harcok dúltak a balkáni államok között, az ún. Első és második balkáni

háborúk (1912­-1913). Mivel ezek a konfliktusok az Osztrák-­Magyar Monarchia déli határaihoz közel zajlottak, a

katonai vezetés elrendelte a csapatok mozgósítását. Ugyan egyik háborúban sem vett részt a Monarchia, a

katonák egészen a második háborút lezáró békekötésig (1913. augusztus 10.) készenlétben álltak. Ferenc József

ennek kapcsán kitüntetést alapított, melyet azok a katonák kaphattak meg, akik legalább 4 héten át tényleges

katonai szolgálatot teljesítettek. Ez volt a Mozgósítási Kereszt, hivatalos nevén 1912­-1913­-as Emlékkereszt.

247. árverésünk egyik érdekes tétele ez a kitüntetés.

Maga a jelvény szélesedő szárú bronzkereszt, előoldalán az "1912­-1913" évszám olvasható.

Új dolgokat megismerni, világot látni, felfedezni titkos dolgokat, helyeket – ezek az érzések

minden emberben ott bujkálnak valahol, és vannak olyanok, akikben ez a felszínre tör, mert hajtja

őket egy titkos erő, mely nem más, mint a kíváncsiság ­ kontinenseken, városokon át. Így válnak

az egyszerű emberek nagy felfedezőkké. Vegyük csak akár Kolombusz Kristófot, Amerigo

Vespuccit, vagy a magyarok közül Kőrösi Csoma Sándort és Stein Aurélt, aki a huszadik század

egyik kiemelkedő orientalista kutatójának számít világszerte.

Mint nagy utazót, az egzotikus Kelet vonzotta. Gyermekkorától érdeklődött a mesés Kelet iránt,

kedvenc olvasmánya Flavius Arrianus, a második századi görög történész Nagy Sándor

hadjáratairól szóló munkája volt. Ismereteit a távoli tájakról későbbi tanulmányai során tovább

bővítette, és doktori címet szerzett. Tudásának köszönhetően tárta fel az elfelejtett selyemút

városait és Belső-­Ázsia régi kultúráját. 1886-ban utazott először Indiába, ahol a brit

adminisztrációban dolgozott, illetve később több indiai egyetemen tanított. 1900 és 1931 között

négy nagy jelentőségű expedíciót vezetett Belső­-Ázsiába. Az általa gyűjtött kéziratok és régészeti

tárgyak jelentős része a British Museumba került. Expedíciói során feltárta a Takla-­Makán sivatag

déli peremén elhelyezkedő romvárosokat, a Góbi sivatagot, a Takla­-Makán északi térségét, ahol

rátalált a dunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomokban egy hatalmas kéziratgyűjteményre.

Sir Denison Ross (1871­-1940) Stein Aurélt „két nemzet büszkeségének” nevezte, mivel 1887-­től

Indiában élt, és szolgálatait fogadott hazájának Angliának ajánlotta, mivel ekkortájt a Brit

Birodalom nyújtott lehetőséget arra, hogy tehetségét kibontakoztassa, és olyan területeken

működhessen, ahol ismereteit a legjobban tudta kamatoztatni. A földrajzi távolság azonban nem

jelentette a szakítást szülőhazájával, ahol fiatalkorát töltötte, s ahol tudását megalapozta.

Rendszeresen hazalátogatott Magyarországra, és szoros kapcsolatban állt a magyar szellemi élet

legkiválóbb képviselőivel. Rövid budapesti tartózkodásai alatt többször tartott előadást a Magyar

Tudományos Akadémián, amelynek 1895­-től volt tagja. Egész életében adományaival támogatta

az Akadémiát, végrendeletében nyomtatott könyveit, kéziratainak egy részét, valamint közel 7000

darabból álló fényképgyűjteményét az Akadémiára hagyta.

Mindazok, akik szeretnének utazás tenni a rejtélyes Kelet világába, jó szívvel ajánljuk 247. árverésünk keretén

belül  Stein Aurél könyvét a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtárának kiadásában.

A szerencsejáték első megjelenési formái egészen az ókorig nyúlnak vissza. Az első sorsjegyek Kínából
származnak a Kr. e. III­II. századból, melyek bevételét nagy építkezésekre fordították, például a Kínai nagy fal
megépítésére. Rómában vacsorák alkalmával a házigazdák értékes ajándékokat sorsoltak ki a vendégek között, bár ez inkább az ajándékozás egy formájának számított.
Elsőként a történelemben Genovában tett szert nagy népszerűségre a lotto (jelentése: sors, nyeremény). A
városállamot irányító testületbe minden évben 5 tagot választottak be 90 jelölt közül, a város lakosai pedigfogadtak, hogy szerintük kik kerülnek be. Ez a játék annyira népszerűvé vált, hogy 1620-­ban intézményes formát nyert, majd lassacskán átterjedt a többi európai országba is.
A Habsburg Birodalom területén először állami monopóliumnak nyilvánították a lottót, de később bérbe adták azt.
Magyarországon 1762-1763­ban jelent meg ez a fajta szerencsejáték "lutri" néven, amikor Octavio Cataldi gróf (az
osztrák lottó akkori bérlője) koncessziót kapott hazánk területére is. Eleinte nem keltett nagy érdeklődést a játék
hazánkban, csak lassan honosodott meg.
A kiegyezés után 1868-­ban létre jött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság, mely hárommillió forintos évi bevételt hozott az államkincstárnak. A század végére azonban egyre több kritika érkezett a képviselőházból, hogy ez a játék milyen káros hatással van a közerkölcsökre. Ezután 1897­-ben született meg az a törvénycikk, amely kodifikálta az osztálysorsjátékot. Ez sikeres maradt egészen a Horthy­korszak végéig.

246. árveséünk tételei között több sorsjegyet is licitre kínálunk, főleg az 1920­-as évekből. Ilyen például a
"Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Nemzeti Szövetsége Tárgysorsjátéka"-­nak a sorsjegye. A játékban résztvevők között érdekesebbnél érdekesebb nyereményeket sorsoltak ki, mint például a fejős tehén, a vadászpuska, a zongora vagy a vetőgép.