A szerencsejáték első megjelenési formái egészen az ókorig nyúlnak vissza. Az első sorsjegyek Kínából
származnak a Kr. e. IIIII. századból, melyek bevételét nagy építkezésekre fordították, például a Kínai nagy fal
megépítésére. Rómában vacsorák alkalmával a házigazdák értékes ajándékokat sorsoltak ki a vendégek között, bár ez inkább az ajándékozás egy formájának számított.
Elsőként a történelemben Genovában tett szert nagy népszerűségre a lotto (jelentése: sors, nyeremény). A
városállamot irányító testületbe minden évben 5 tagot választottak be 90 jelölt közül, a város lakosai pedigfogadtak, hogy szerintük kik kerülnek be. Ez a játék annyira népszerűvé vált, hogy 1620-ban intézményes formát nyert, majd lassacskán átterjedt a többi európai országba is.
A Habsburg Birodalom területén először állami monopóliumnak nyilvánították a lottót, de később bérbe adták azt.
Magyarországon 1762-1763ban jelent meg ez a fajta szerencsejáték "lutri" néven, amikor Octavio Cataldi gróf (az
osztrák lottó akkori bérlője) koncessziót kapott hazánk területére is. Eleinte nem keltett nagy érdeklődést a játék
hazánkban, csak lassan honosodott meg.
A kiegyezés után 1868-ban létre jött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság, mely hárommillió forintos évi bevételt hozott az államkincstárnak. A század végére azonban egyre több kritika érkezett a képviselőházból, hogy ez a játék milyen káros hatással van a közerkölcsökre. Ezután 1897-ben született meg az a törvénycikk, amely kodifikálta az osztálysorsjátékot. Ez sikeres maradt egészen a Horthykorszak végéig.
246. árveséünk tételei között több sorsjegyet is licitre kínálunk, főleg az 1920-as évekből. Ilyen például a
"Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Nemzeti Szövetsége Tárgysorsjátéka"-nak a sorsjegye. A játékban résztvevők között érdekesebbnél érdekesebb nyereményeket sorsoltak ki, mint például a fejős tehén, a vadászpuska, a zongora vagy a vetőgép.
