Krasznarhorka legendás várát, melyet a magyar nóta is megörökített, a 13. század második felében
a Csetneki és Máriássy család építtette. Oklevél 1341-ben említi először. Az 1350-es évektől
kezdődően a vár többször gazdát váltott, míg végül 1575-től az Andrássyak kezébe került, akik
1676-ban pompás palotává alakították. A vár a Rákóczi-szabadságharc idején is fontos szerepet
játszott. Tulajdonosai 1812-ig lakták, amikor egy vihar közben a felső várba belecsapott egy
villám, így legrégibb részei leégtek. A többi szerencsés módon azonban az 2012-es tűzvészig
sértetlenül állt. Akkor viszont a hat órán keresztül tartó tűzben kiégett a legrégebbi, gótikus
palotarész, és bennégett Andrássy Gyula fegyvergyűjteménye. Szerencsére azonban a
helyreállításra hamarosan sor került.
239. árverésünk keretében most erről a várról készült képet ajánljuk minden érdeklődő figyelmébe.
„Krasznahorka büszke vára”
2014.11.28. 10:52 darabanth aukciósház
Szólj hozzá!
Címkék: árverés festmény aukció online aukció online árverés darabanth
Polgári kitüntetés a "Nagy Háborúban"
2014.11.26. 15:12 darabanth aukciósház
Ferenc József utolsó kitüntetés alapítására 1916 februárjában került sor, amely a Polgári Hadi Érdemkereszt nevet
kapta. Már a nevéből is következik, hogy a kitüntetést olyan személyeknek szánták, akik a harcokban közvetlenül nem vettek részt, de munkájukkal a háborús erőfeszítéseket segítették (például az egészségügyben dolgozók). Számos példával lehetne személtetni, hogy a hátország támogatása legalább olyan fontos, mint a tényleges harctevékenység. A kitüntetésnek négy fokozata volt, mindegyik szalag nélküli kitűzőjelvény. A kereszt előlapján olvasható felirat a következő: MERITO CIVILI TEMPORE BELLI (Civil érdemekért háború idején), míg alatta MCMXV, a tervezett alapítási év dátuma szerepel.
239. árverésünkön a Polgári Hadi Érdemkereszt III. osztályára licitálhatnak. A hátoldalába gravírozva látható az
adományozás időpontja (1917 augusztusa), valamint azt is tudjuk, hogy a tulajdonosa távírónő volt. Értékét tovább
emeli, hogy a jelvény eredeti dísztokja is megmaradt.
Szólj hozzá!
A lőcsei fehér asszony
2014.11.14. 09:47 darabanth aukciósház
Bizonyára mindenki hallott már Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényéről. Azt talán
kevesebben tudják, hogy a regény címadója valós történelmi személyiség volt, nem más, mint
Korponay Jánosné Géczy Julianna, aki 1680 és 1714 között élt. Történelmünkben elhíresült nevét
a Rákóczi-szabadságharc idején kapta, mely megosztotta az országot. Ellentétes nézetek ütköztek
egymással, akár családon belül is. Géczy Julianna édesapja, már a szabadságharc kitörésétől
kezdve a kurucok oldalára állt. Férje viszont csak később esküdött hűséget Rákóczinak. Maga
Géczy Julianna 1709-1710-ben Lőcse várában tartózkodott, ahol intim viszonyba bonyolódott
Andrássy István kuruc generálissal. Jókai ezt az időszakot dolgozta fel regényében, melynek
köszönhetően az asszony mai napig úgy él a köztudatban, mint Lőcse árulója. Valójában azonban
csak üzeneteket, leveleket közvetített a védők és az ostromló csapatok parancsnoka, Georg
Löffelholz altábornagy között, így a város végül előzetes tárgyalások eredményeképp, szabályos
kapituláció útján került a császáriak kezére. Ennek ellenére már az egykorú kuruc propaganda, a
Mercurius Veridicus című időszakos hírlap is „egyetlen ledér nőszemély” számlájára írta a város
elestét.
A szatmári béke után, 1712 márciusában Géczy Julianna azzal kereste meg Pálffy Jánost, hogy
Rákóczitól származó, új felkelést előkészítő leveleket adtak át neki kézbesítésre. A címzettek a
kuruc szabadságharc vezető tisztségviselői voltak, akik az 1711 utáni konszolidációban is komoly
szerepet vállaltak. Az asszony magukat a leveleket nem adta át, állítása szerint elégette azokat,
részben a kurucok bosszújától tartva, részben a mozgalomban érintett édesapja védelmében.
Korponayné ezzel minden új szervezkedést elfojtani kívánó bécsi udvar és a pozsonyi
országgyűlésen éppen a szatmári békepontok betartatásán fáradozó magyar rendek érdekeinek
kereszttüzébe került. Miután ellentmondásokba keveredett, bíróság elé állították, kínvallatásnak
vetették alá, végül Győr piacterén lefejezték. Az ő képmásának tartották a lőcsei várfal kapuján
lévő, fehér ruhás nőalakot ábrázoló festményt, melyen egyik kezét a kulcslyukon tartja, a másikkal
hívogatóan int, és amelyet 238. árverésünk keretében most egy aranyozott ezüst medálon
láthatnak.