Bizonyára mindenki hallott már Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényéről. Azt talán
kevesebben tudják, hogy a regény címadója valós történelmi személyiség volt, nem más, mint
Korponay Jánosné Géczy Julianna, aki 1680 és 1714 között élt. Történelmünkben elhíresült nevét
a Rákóczi-szabadságharc idején kapta, mely megosztotta az országot. Ellentétes nézetek ütköztek
egymással, akár családon belül is. Géczy Julianna édesapja, már a szabadságharc kitörésétől
kezdve a kurucok oldalára állt. Férje viszont csak később esküdött hűséget Rákóczinak. Maga
Géczy Julianna 1709-1710-ben Lőcse várában tartózkodott, ahol intim viszonyba bonyolódott
Andrássy István kuruc generálissal. Jókai ezt az időszakot dolgozta fel regényében, melynek
köszönhetően az asszony mai napig úgy él a köztudatban, mint Lőcse árulója. Valójában azonban
csak üzeneteket, leveleket közvetített a védők és az ostromló csapatok parancsnoka, Georg
Löffelholz altábornagy között, így a város végül előzetes tárgyalások eredményeképp, szabályos
kapituláció útján került a császáriak kezére. Ennek ellenére már az egykorú kuruc propaganda, a
Mercurius Veridicus című időszakos hírlap is „egyetlen ledér nőszemély” számlájára írta a város
elestét.
A szatmári béke után, 1712 márciusában Géczy Julianna azzal kereste meg Pálffy Jánost, hogy
Rákóczitól származó, új felkelést előkészítő leveleket adtak át neki kézbesítésre. A címzettek a
kuruc szabadságharc vezető tisztségviselői voltak, akik az 1711 utáni konszolidációban is komoly
szerepet vállaltak. Az asszony magukat a leveleket nem adta át, állítása szerint elégette azokat,
részben a kurucok bosszújától tartva, részben a mozgalomban érintett édesapja védelmében.
Korponayné ezzel minden új szervezkedést elfojtani kívánó bécsi udvar és a pozsonyi
országgyűlésen éppen a szatmári békepontok betartatásán fáradozó magyar rendek érdekeinek
kereszttüzébe került. Miután ellentmondásokba keveredett, bíróság elé állították, kínvallatásnak
vetették alá, végül Győr piacterén lefejezték. Az ő képmásának tartották a lőcsei várfal kapuján
lévő, fehér ruhás nőalakot ábrázoló festményt, melyen egyik kezét a kulcslyukon tartja, a másikkal
hívogatóan int, és amelyet 238. árverésünk keretében most egy aranyozott ezüst medálon
láthatnak.
