Mi lehet embert próbálóbb helyzet egy első világháborús szibériai hadifogolytábornál? Például az, amikor a háborút követően az osztrák-magyar hadsereg egy jelentős hányada ezekben a nyomorúságos táborokban kényszerült maradni (a külvilágtól szinte teljesen elzárva), lévén hogy sem az akkori orosz, sem a magyar belügyi helyzet nem kedvezett hazatérésüknek. A háború és forradalom sújtotta Magyarországon polgári kezdeményezésre, jótékonysági felhívásokra és óriási szervezésre volt szükség ahhoz, hogy 1919-ben végre megalakuljanak az első hazahozatalon fáradozó bizottságok.
Az elsődleges akadály természetesen a pénzhiány volt, hiszen becslések szerint megközelítőleg félmillió
katona útiköltségeit kellett volna a lehető leghamarabb előteremteni. A magyar kormány szerepvállalásán túl több külföldi tárgyalás révén sikerült további anyagi forrásokhoz jutni. Ennek köszönhetően 1920. nyarán megérkezett Szibériába az első Vöröskeresztes misszió, hogy aztán az ezt követő két évben fokozatosan hazajuttathassanak az ott rekedt magyar hadifoglyok.
21. nemzetközi árverésünk keretében egy igen különleges, eredeti felvételt ajánlunk az érdeklődők figyelmébe, melyen a Magyar Vöröskeresztes missziót képviselő Dell'Adami Géza százados és dr. Kovács őrnagyorvos látható Szibériába érkezésük évében.