A japán népmesék kalandja nyugaton
Ma a japán mesékről a legtöbbeknek a manga, anime és egyéb modern animációk jutnak eszébe, de nem ezzel kezdődött a japán mesekultúra virágzása. A japán mesekultúra már a 14. században produkált írott és illusztrált történeteket. Ezek - ahogy a legtöbb népi mese - az eredetileg szájhagyomány útján terjedő történetek már akkor számtalan régiós változatban léteztek amikor a Muromachi korban (14-16. század) először lejegyezték őket. Azóta a legnépszerűbb történetek már több ezer írott kiadást és verziót éltek meg, ma is fontos szerepet játszanak a japán kultúrában.
Momotaro
Az egyik legnépszerűbb és legtöbb helyen említett mese címe egyben a főhős neve is. A japán kultúrában jártasoknak, vagy az eziránt érdeklődőknek onnan is ismerős lehet ez a név, hogy Hasegawa Takejirō (長谷川武次郎, 1853–1938) ismert kiadó első kötete, a Japán tündérmesék sorozat első darabja is ez volt. Hasegawa már a 19. század végén felismerte, hogy a nyugati világban van érdeklődés és fogékonyság a japán kultúra és mesevilág irányában. Felbérelt hát egy nyugati fordítót és egy japán illusztrátort, akikkel közösen alkotta meg az angolul Little Piechling-nek keresztelt barackmagban született kisfiú történetének gazdagon illusztrált kiadását. A kiadás nem csak angol, német, francia és más nyelven is megjelent és nagy sikert aratott. Egyik – német nyelvű - példánya pedig most a 29. Nagyaukción találhat új gazdára. A kötet egy igazi „élvezeti könyv” - már ha létezik ez a kategória - gyönyörű színes, fametszetes illusztrációival és krepp-papírra készült lapjaival minden érzékszervre hatással van, legyen az új tulajdonos akár könyvgyűjtő, akár megrögzött japán kultúra rajongó.
A japán tündérmesék sorozat
A Momotaro volt az első, és ahogy Hasegawa maga úttörőnek számított a könyvkiadás területén, úgy az első így megjelent kötete, a Momotaro is. Szerencsére azonban a kiadó nem állt meg itt és az első könyv sikerén felbuzdulva, további fordítások és illusztrációk készítésén kezdett dolgozni. 1903-ra már 28 kötet szerepelt a japán tündérmesék sorozatban és az alig 8 év alatt a második nyomást is megérték a kötetek. Szerencsére a mostani árverésen nem csak a legismertebb kötet kerül kalapács alá, de az 1885-ös The Old Man Who Made the Dead Trees Blossom, az 1886-aos The Hare of Inaba, az 1888-as Schippeitaro, 1892-es Kohana san, és az 1894-es The flowers of remembrance and forgetfulness is.
Mindegyik darab igazán különleges, és még egy nem notorikus könyvgyűjtőt is megfoghatják az elképesztően szép és izgalmas illusztrációk, a ma már különlegességnek számító krepp papír kiadás, de nem szabad elfeledkezni magukról a mesékről sem. A történeteket is elolvasva talán kedvet kapunk arra is, hogy ne csak a magyar kisgömböc történetét meséljük a gyerekeknek de a barackban született különleges kisfiú, a kincset kiásó kutyus, vagy éppen az énekelhető, kottákkal és dalokkal történetet mesélő Kohana san meséjét is.
Hasegawa kiadó története itt nem ér véget, hamarosan folytatjuk a japán mindennapokkal foglalkozó köteteivel – amik közül szintén szerepelnek a 29. Nagyaukció anyagában – és a gyűjtési lehetőségekkel.
