Magyarországon a magasabb állami vagy az egyes politikai rendszerekhez erősen kötött kitüntetések esetében mindig érdemes eljátszani a gondolattal: „Milyen utat járt be ez a kitüntetés mire a kezembe vehettem?”
Munkánk során nem egyszer találkoztunk olyan történettel, hogy a Vitézi Rend jelvénye egy lambéria mögül bukkant elő a lakásfelújítás során, vagy a Szent István-rend kiskereszjének birtokosáról ugyan volt egy családi olajfestmény, de az 1950-es évek során a biztonság kedvéért a vászonra inkább egy másik képet festettek.
Vajon mikor és milyen okból ad át valaki kitüntetéseket a bizalmasának?
Ezekhez hasonló kalandos történet sejlik fel a 32. Nagyárverésünkön szereplő Danilo-rend és a Medzsid Rend IV. osztályának csillaga körül, amik egyazon hagyatékból származnak. Tudomásunk szerint a darabokat eredetileg örökül hagyó személy generációkkal ezelőtt a köztiszteletben álló Károlyi-család protezsáltja, később feltehetően bizalmasa, szolgálattevője volt. Egyelőre hiányos információkkal rendelkezünk a kitüntetések eredeti birtokosának személyéről, sajnos nem maradtak fenn a kitüntetésekhez tartozó, könnyű beazonosíthatóságot biztosító egyéb tárgyi emlékek, mint az adományozói okirat vagy a viselőjükről a kitüntetésekkel készült kép. Ez eddig kevéssé meglepő mivel sok esetben a kitüntetések önmagukban maradnak meg napjainkra, mivel az adományozottak vagy örököseik a hozzájuk tartozó iratoknak és kellékeknek (mellszalag, tok) sokszor kisebb fontosságot tulajdonítanak. Ennek eredményeként például az eredeti gyártói tokok ára sok esetben vetekszik a kitüntetésekével.
Az örökül hagyó által rendelkezésünkre bocsátott információk alapján a kitüntetések származási helyét, az egykoron Angliába és Oroszországba delegált diplomata, Károlyi Alajos (1825-1889) környezetében kell keresnünk, bár a kitüntetéseknek az Osztrák Állami Levéltár (ahol a kutatás jelenleg is zajlik) feljegyzései alapján bizonyosan nem ő volt az adományozottja. A kutatás iránya igazából könnyen meghatározható: olyan személyt vagy személyeket kell fellelni, aki birtokában volt mindkét kitüntetésnek, a kihívást ebben az esetben az írott források felkutatása jelenti.
Felmerülhet a kérdés: hogy kerülhet magyar diplomatához ez a két kitüntetés? Mivel az adományozó országok a legjobb esetben is ellenszenvvel viseltettek egymás iránt, úgyhogy ennek magyarázatát a montenegrói, illetve török történelemben kell keresnünk.
Montenegró a függetlenség elnyerése után határozott törökellenes politikát folytatott, ami az akkori erőviszonyokat figyelembe véve a szomszédos nagyhatalommal az Osztrák-Magyar Monarchiával kialakítandó jó kapcsolatra törekedett. Ez pedig indokolhatja az előbb említett nagyhatalom főrendjeinek, politikusainak a magas állami kitüntetések adományozását, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az 1870-1880-as évektől kezdve már olyan külföldiek számára is lehetővé tették az adományozást, akik Montenegró függetlenségének megőrzésében valamilyen formában részt vettek.
Törökország esetében a Krími háború időszakában volt jellemző a Medzsid rend adományozása, a Habsburg Birodalom és így a magyarság kimaradt a konfliktus fegyveres részéből, így esetünkben feltehetően valamilyen, mondjuk az orosz érdekekkel szemben végigvitt jelentősebb diplomáciai manőver lehetett az adományozás oka.
A továbbiakban néhány mondatban engedjék meg, hogy ismertessük a szóban forgó elismeréseket:
Danilo herceg rend
Az önálló Montenegrói hercegség majd királyság első kitüntetéseinek egyike. Eleinte a törökök ellen vívott függetlenségi harc résztvevői számára adományozták, innen is származnak a további elnevezései „Crna Gora-i függetlenségi rend” illetve „A Fekete hegyek függetlenségéért adományozott I. Danilo kitüntetés”. Idővel azonban kitüntetést már elnyerhették olyan külföldiek is, akik valamilyen módon hozzájárultak Montenegró függetlenségének megőrzéséhez, illetve jelentős munkát végeztek humanitárius, tudományos vagy művészeti területen.
A kitüntetés egy lekerekített szárvégű ezüst kereszt hangsúlyos kék-piros zománcozással, valamint a kereszt közepén aranyozott medál rátéttel. Előlapon „I. Danilo” monogram, hátlapon pedig „A Fekete Hegyek függetlenségéért” cirill betűs felirat látható. A kitüntetés tetején pedig aranyozott korona és a nyakszalaghoz szánt hajlított fém karika található.
Bár a Danilo Rend az alapításakor csupán egy osztállyal rendelkezett, azonban több alkalommal került sor a kitüntetés bővítésére: 1861-ben három osztály létezett, ez egészítették ki 1873-ban egy újabbal, végül 1922-től már öt különböző osztálya volt a kitüntetésnek.
Medzsid Rend IV. osztálya
I. Abdul-Medzsid szultán által alapított kitüntetés, amelynek adományozására 1851 és 1917 között, külföldiek számára elsősorban két háborús időszakban, a Krími háború (1853-1856) és az I. Világháború (1914-1918) idején került sor. A Krími háborúban a törökök megsegítésére érkező angol és francia hadsereg tagjai érdemelhették ki, míg a világháborúban adományozták a német, osztrák-magyar, és a bolgár hadsereg tagjai számára is. A Medzsid Rend magasabb fokozatai elsősorban tisztek számára volt elérhető, de az alacsonyabb fokozat elnyerése lehetséges volt a legénységi állomány tagjai számára is.
A kitüntetés előlapján Abdul-Medzsid szultán kalligrafikus monogramja látható, aranykeretes vörös zománc mezőben hétágú ezüst csillagon, a csillagágak között félholdas-csillagos díszítéssel. A kitüntetés egyes osztályait a csillag mérete, a zománcozott félhold rátét, és a kitüntetéshez tartozó szalag alapján lehet megkülönböztetni egymástól. A Medzsid Rend IV. osztályú kitüntetésében nagyságrendileg 3000 fő részesült.
