Az üveggyártás története egészen az ókorig nyúlik vissza. Az üveg szilíciumban gazdag
anyagokból hozható létre, felhasználása pedig rendkívül sokszínű. Legtöbbször az üvegből készült
tárgyakat a színek játéka jellemzi. A sokszínűségre különösen jó példa a muránói üveg, melynek
története egészen 1291-ig nyúlik vissza. A település, mely gyártásának középpontja, Velencétől
másfél kilométerre terül el. E kis városka már a római korban lakott település volt. Később lakói
halászatból és sótermelésből éltek, de a sziget kereskedelmi központ is volt. A 11. században
hanyatlásnak indult, mert sokan Velence Dorsoduro városrészébe költöztek. E visszaesés után
azonban 1291-től fejlődés kezdődött, amikor a Velencéből tűzveszélyességük miatt kitiltották az
üvegfúvó műhelyeket, és azok Muranóba költöztek át. A 14. századtól elkezdődött az
üvegtermékek exportja. Ekkortól a sziget tükreivel és üveggyöngyeivel vált világhírűvé. A
későbbiekben a csillárok léptek elő a sziget legjelentősebb termékévé. Itt találták fel az
úgynevezett aventurin üveget, mely sötétzöld színével és a benne látható aranycseppekkel vált
ismertté. Kiváló termékeinek köszönhetően egy ideig Murano volt Európa legjelentősebb
üvegtermelője. Virágkorában 37 üveggyár volt a szigeten, és 30 ezer főnyi lakossal rendelkezett,
ma már csak 5600-an lakják. Az üveg Velence kevés exportcikkének egyike volt, ezért az
üvegkészítők bizonyos kiváltságokat élveztek, például nemes kisasszonyokat vehettek feleségül.
Mivel a mesterség fortélyait szigorúan őrizték, az üvegfúvó mesterek nem utazhattak el a Velencei
Köztársaságból. A gyártás titkát idegeneknek továbbadó üvegfúvó mestereket halálbüntetés
fenyegette. Az üveggyártás a 18. századtól kezdve hanyatlásnak indult, de még ma is ez jelenti a
sziget legfontosabb iparágát, ahol ma már több manufaktúra is rendszeresen tart bemutatókat a
turisták számára.
244. árverésünk keretében most egy muránói üvegvázát tekinthetnek meg az
érdeklődők.
