A Magyar Királyság területén belül a távbeszélő hálózat fejlesztése európai viszonylatban hamar, már az 1870-es évektől kezdődően elindult, Puskás Tivadar öccsének, Ferencnek a vezetésével. Azonban a független telefonhálózatok fejlesztése csak rövid ideig tartott, mivel az 1888. évi a távíró, a telefon és a villamos jelzőberendezésekről szóló törvény a Magyar Királyi Posta hatáskörébe utalta a jogot a távbeszélő hálózta működtetésére és fejlesztésére. A Posta ezt a jogát pedig rendkívül hosszú ideig, egészen az 1990-es rendszerváltásig megőrizte!
A távbeszélő hálózatot igénybe vevők száma és így a szolgáltatás terjedése a számokat tekintve nagy vonalakban a következőképp alakult: 1900-ban 5040 főállomás – lényegében előfizető – volt Budapesten, míg ugyanez az érték 1930-ban már 47032, azaz három évtized alatt közel közel tízszeres növekedést könyvelhetünk el.
A hálózat fejlesztésre és az előfizetők megszólítására többek között az alábbi válaszleveles reklámlappal is törekedett a Posta Propaganda Irodája
A lappal alapvetően a szolgáltatás megrendelésére volt lehetőség, illetve meglévő ügyfél esetén a hirdetés újabb leendő ügyfelekhez juthatott el, hiszen a címzett feltehetően a lapot olyan valakinek adta tovább, akivel szeretett volna a jövőben telefonbeszélgetést folytatni:
A 260. gyorsárverésünkön szereplő 22918. számú tételünket egyaránt ajánljuk a postatörténet és a marketing szerelmeseinek.
Ez a levelezőlap egyúttal érdekes ablak a múltra és remek példája annak, hogy miként veszik át a gépek az ember által végzett egyszerűbb feladatokat: láthatjuk, hogy a felsorolt szolgáltatásokat mára már természetesnek vesszük a mobiltelefonok és újabban az okostelefonok beépített funkciói miatt (ha nem is abban a formában mint a múlt században), de korábban ezeknek a feladatoknak az ellátásához a telefonközpontok dolgozóira volt szükség!
