
A világháború második évében, 1915-ben a Veszprém megyei Csót közelében épült katonai tábor, miközben lényegében önálló várossá nőtte ki magát, nyolc éves fennállása során az alábbi három lényegesen eltérő feladatkört is ellátta: 1915-1918 között a Monarchia területén fogságba esett – főként orosz és olasz – katonák számára létesített hadifogoly tábor volt. Ezt a funkciót földrajzi elhelyezkedésének köszönheti, mivel Csót kis túlzással lényegében az Osztrák-Magyar államalakulat mértani központjában helyezkedett el. Emiatt kevéssé kellett tartani a táborban elszállásoltak szökésétől, hiszen a szökevényeknek minden irányban több száz kilométert kellett volna megtenniük, hogy baráti területre érjenek. A háború végeztével, 1918-1919 során a román hadsereg elől menekülők gyűjtőtáborává lett. 
Végül 1923-ig, a tábor felszámolásáig, az Antant államok területéről hazatérő magyar katonák 'leszerelő' táborává vált. Ez utóbbi időszak a békeidőre való átállás miatt volt nagy jelentőségű, mivel a hadifoglyok sok esetben legyengült egészséggel és esetenként hosszan tartó éhezés után tértek vissza. Éppen ezért vált fontossá a katonák egészségügyi felügyelete, hogy elejét vegyék az esetleges járványok elterjedésének, illetve az éhezőket orvosi segítséggel készítsék fel a hazatérésre és kezeljék a fogolyként eltöltött időszak során kialakult hiánybetegségeiket. A legrosszabb ami történhetett volna egy hasonló esetben, hogy a hazatérő katona a sokáig tartó nélkülözés után az önuralmát elveszítve 'halálra eszi' magát. 
A 264. gyorsárverésen szereplő 20403. számú tételünkön - amely egy kihajtható, panoráma képeslap - a tábor területén létesített 'kórház-csoport' látható. A tétel különlegessége, hogy a felvételt feltehetően a háborúban megsérült 'Gramantik és Szász rokkant fényképészek' készítették, valamint a kiadott lap egyúttal jótékony célokat is szolgált: bevételéből a Szovjet-Oroszországban rekedt hadifoglyok hazaszállítását kívánták megvalósítani. A tábornak, amelyet végül négy évvel a háború vége után számoltak fel, a fényképeken és képeslapokon kívül egyetlen nyomát már csak az egykori tábori katonai temető őrzi.

 
                             
	 
                                                                 
                                                                 
                                                                 
                                                                 
                                                                