Az elmúlt évszázadok során a prostitúció társadalom egészének világképében az idő nagyobbik részében megtűrt, szükséges rossznak számított. A helyzet a múlt század közepén változott meg lényegesen: az 1950-es New Yorki-i Nemzetközi Egyezmény hatására mára a világ 82 országában tiltott az ez irányú tevékenységek minden formája.
A kérdés időnként visszalopózik a közbeszédbe és az évtizedek során rengeteg megközelítését hallhattuk a témának a szociális-gazdasági iránytól az orvosi-járványügyi szempontokig bezárólag.
1867-ben, a kiegyezés évében, a létrejövő Osztrák-Magyar Monarchia magyar fővárosában olyan rendelet született meg, ami a történelmi korszak egészére meghatározza a prostitúció magyarországi formáját, lehetőségeit. A rendeletben szabályozásra került a bordélyház fogalma, annak tárgyi követelményei, a szolgáltatás ellenőrzése (orvosi és gazdasági szempontból egyaránt), meghatározták a kéjnő fogalmát és jogállását is, felügyeletével pedig a rendőrséget bízták meg.
A bordélyházak engedélyezésével egy időben illegálissá tették az azon kívüli kéjelgést és kerítést, valamint a város meghatározott részein tiltották bordélyok létesítését.
Érdekesség, hogy a rendelet 1909. verziójának II. fejezetében - a korszakra egyáltalán nem jellemző módon – egyfajta szociális védőháló kezdeményeit fedezhetjük fel! A bejegyzésüket kérvényező kéjnőknek a Rendőr-főkapitányság erkölcsrendészeti osztályán kellett jelentkezniük, ahol a rendelet értelmében az ügyintézőnek fel kellett derítenie a kérelmező motivációját: önálló döntése vagy esetleg rábeszélés, fenyegetés hatására sodródott a prostitúció irányában. Utóbbi esetben a kerítőt az illetékes szerveknek súlyos büntetéssel kellett sújtaniuk. Viszont abban az esetben, ha a jelentkező hölgyet pusztán az anyagi megfontolások vezérelték, akkor a hivatalnoknak kötelessége jótékonysági egyletek, intézetek irányába terelni a kérelmezőt.
Ebben a miliőben vált legendássá a 'Maison Frida', melynek belső terébe nyerhetünk bepillantást a 261. gyorsárverésünk 20303. számú tétele segítségével. A Frida a rendeletben tiltott területektől kis távolságra, a Múzeum körúttal párhuzamos Magyar utca 29.-ben vált egy elit, a város gazdagabb férfiainak különleges igényeit kielégítő hellyé.
