Darabanth Aukciósház

Az 1800-as évekből és az 1900-as évek elejéről számos neves fotóműterem nevével találkozhatunk.
Ezek közé tartozott a Weinwurm Testvérek műterme is.
A két testvér közül mindkettő, Weinwurm Mátyás és Weinwurm Ferenc is egyaránt a fényképész szakmát tanulta ki, sőt családi ágon tovább öröklődött a mesterség, mivel Mátyás fia, Antal is fényképésznek tanult, így apja műtermében helyezkedett el. Nem véletlen tehát, hogy a cinkográfia (domboredzés, kémiagrafia) eljárásának magyarországi elterjesztése az ő nevéhez fűződik. Károly utcai műtermüket fotócinkográfiai és kromoautotípiai műintézetté fejlesztették. Portréműtermeik közül az egyik közismert a Király utca 31. szám alatt működött.
1897-ben Weinwurm Antal az Iparművészeti Múzeum harmadik emeletén akart létrehozni egy olyan nagyszabású (416,36 négyzetméteres) műtermet, ahol különböző sokszorosítási technikákkal is foglalkozhatott volna a fényképezés mellett. A műteremhelyiség bérleti jogát azonban végül nem ő kapta meg.
A műtermi fotózás mellett számos középületről, társadalmi eseményről készítettek felvételeket, amelyek a korabeli újságokban jelentek meg. Ezek közül most egyet megtekinthetnek az érdeklődők 259. árverésünk 12419. tételeként, mely a budai oldalról a Margit hídra nyíló kilátást mutatja be.

A XIV. kerületben a tömegközlekedés rohamos fejlődésnek indult az 1880-as évek közepétől kezdve. Először lóvasút (omnibusz) járatok közlekedtek a Keleti Pályaudvar és a Stefánia út között, de az útvonalat 1889-re meghosszabbították a Róna utcáig. Nem egészen tíz évvel később az útvonalon már villamosok közlekedtek, ezért a járműpark kiszolgálására felépítették a Zuglói kocsiszínt (1900). A századfordulón megépítették a Mexikói úti szakaszt, amit egy éven belül meghosszabbítottak az Öv utcáig. 

Ezen a megállóhelyen volt a Rákóczi úton az Újpestről érkező járatok végállomása. 1910-ben a viszonylatszámozás (a járatok számmal ellátása) bevezetése után ezek a járatok az 1-es jelzést kapták. Az évtized során a tömegközlekedés súlypontja, napjainkhoz hasonlóan, a Thököly útra helyeződött: ekkoriban nagyjából nyolc villamosjárat közlekedett az itt lefektetett síneken. 

A 259. gyorsárverésünkön szereplő 20494. számú tételünkön látható zuglói villamos végállomásról épp egy Q típusú motorkocsi látható egy hozzákapcsolt pótkocsival. A képeslapon látható képet feltehetően a zuglói szakasz Öv utcai végállomásán készítették, valószínűleg 1910 előtt.

A képeslapot bátran ajánljuk minden hely- és járműtörténeti érdeklődésű gyűjtő számára, akik a fővárosi tömegközlekedés kezdeteivel foglalkoznak.

Egy korábbi árverésünk numizmatikai tételei között már szerepelt a Vaskorona Rend III. osztályának miniatűrje, s annak kapcsán a kitüntetés történetét is áttekintettük röviden. Alapítása még Napóleon nevéhez fűződik, majd I. Ferenc osztrák császár emeli be saját rendjelei közé 1815­-ben. A kitüntetés adományozása az Osztrák-­Magyar Monarchia összeomlásával ért véget.

258. Gyorsárverésünkön ezúttal a Vaskorona Rend III. Osztályú kitüntetését kínáljuk árverésre eredeti dísztokban. Maga a kitüntetés egy lombard Vaskoronán ülő, kétfejű császári sas, mely jobb karmában kardot és jogart, bal karmában országalmát tart. A mellén levő pajzson F monogram, míg a hátoldali pajzson az 1815­-ös évszám szerepel. A kitüntetés anyaga arany, a fémjelzés, valamint az "F.R (Firma Rothe)" gyártói jelzés is jól látható rajta. A készítő a bécsi C. F. Rothe & Neffe, melyet 1830-­ban alapított Christian Friedrich Neffe.