A Dunakanyarban fekvő Visegrád Magyarország egyik legkisebb, és egyben legrégibb városa.
Gyakran emlegetik, mint királyi lakóhelyet, de mint Salamon, az egyik Árpád-házi király
bebörtönzésének helyét is. De mi is az igazság? Melyik megállapítás az igaz, és melyik a hamis?
Régészeti szempontból Visegrád jelentősége kiemelkedő, hiszen már neolitikus, rézkori és
bronzkori telepek is kutathatóak itt. Jelentősége ugyanakkor történeti szempontból sem
elhanyagolható, mivel a vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok, Luxemburgi
Zsigmond, majd Mátyás király uralkodása idején is kiemelkedő szerepet játszott, sőt a település
Mátyás idején élte fénykorát, igazi reneszánsz királyi lakóhellyé és udvarrá vált. Így tehát 1323 és
1408 között e város volt a magyar királyok hivatalos székhelye. Ennek következtében adhatott
otthont 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozónak is.
Visegrád egyik nevezetessége a Salamon-torony, melyet Salamon király börtöneként emlegetnek.
Ez azonban téves feltételezés, mivel csak a 13. század közepén épült fel lakótoronyként. Így tehát
közhiedelemmel ellentétben a Salamon-torony sosem volt az Árpád-házi király börtöne. Károly
Róbert korában átépítették királyi szálláshellyé. A torony köré ekkor épült ki a belső várfal.
1490-től a lakótornyot már raktárnak használták, majd 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le
a lakótorony déli sarkát. A török hódítás után a török település az alsóvár falai közé költözött. A
török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József kezdeményezésére 1871-ben
Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány
miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott. A torony mai formáját
az 1959 és 1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta.
23. nagyaukciónk keretében most minden érdeklődőnek egy, a Salamont-ornyot ábrázoló fotót
ajánlunk figyelmébe.
