Darabanth Aukciósház

Az Osztrák-­Magyar Haditengerészet tizenegy torpedóvető hajójának egyike, a később önmagáról

elnevezett hajóosztály egyetlen példánya. Ennek oka, hogy méreteiben és technikai megoldásaiban

jelentősen különbözött az őt megelőző Meteor­osztályú hajóktól, illetve az őt követő Magnet­től,

ami szintén egy új, egyhajós osztályt hozott létre.

Építését 1892 januárjában kezdték meg a németországi Elbing városában, majd másfél évvel

később 1893 júniusában állították szolgálatba. A századforduló után részt vett a zátonyra futott

SMS Huszár mentési munkálataiban. Ideje nagy részét ezután tartalékos állományban töltötte.

Az első világháborúig több alkalommal korszerűsítették, a legnagyobb átalakításra 1912­-ben került

sor, ennek során kicserélték a kazánokat és három kéménnyel szerelték fel. Az átalakításnak

köszönhetően vált különlegessé a megjelenése: a típus többi hajóját mindössze egy-­egy kéménnyel

szerelték fel (ez alól kivétel a Magnet, aminek két kéménye volt). Különbözőségének

köszönhetően sziluettje könnyen felismerhetővé tette, ami egyszerre jelentett előnyt és hátrányt,

mivel a baráti és ellenséges tengerészek számára is könnyen azonosíthatóvá vált.



1914 augusztusában aknatelepítő berendezésekkel szerelik és az év hátralévő részében az

aknazáraknál lát el szolgálatot. Innentől háború idejének nagyobb részében főleg partvédelmi

feladatokat látott el Pólában (a Monarchia legnagyobb haditengerészeti bázisa) illetve Fiume

környékén. 1917­-től több alkalommal konvojok kíséretével bízták meg.

A békekötést követően Franciaország kapta meg a hajót 1920-­ban, de feltételül szabták, hogy hat

éven belül szét kell bontani. Erre 1921 során került sor.

A 251. árverésben szereplő két tételünk (22887. és 22902.) képei 1912 után készültek, ezeken

a Satellit már három kéménnyel látható. Ajánlatunk különlegessége, hogy az Interneten fellelhető

képek többségén a hajó még az eredeti, átépítés előtti állapotában szerepel, így egyedülálló

képanyagot jelentenek erről a hadihajóról.

Az úgynevezett gall kakas (le coq gaulois) Franciaország nem hivatalos nemzeti jelképe Marianne (a szabadság
allegorikus alakja) mellett. Másik közismert jelkép a francia birodalmi sas, mely az első és második császárság
szimbóluma volt.
A kakas már az ókortól köthető Gallia területéhez. Suetonius "Caesarok élete" című művében meg is adja a
magyarázatot, amely nem másban rejlik, mint magában a szóban, miszerint a kakas (gallus) latin elnevezése megegyezik a gallok­kal (Gallus).
A középkor során eleinte gúnyként használták a megnevezést a franciákkal szemben, ám a reneszánsz idejére
pozitív tartalma lett, mivel a Francia Királyság jelképévé vált, a kereszténységgel való kapcsolata miatt. A hajnali
kakas szó ugyanis a világosság győzelmét jelenti a sötétség felett. Ennek hatásaként tudható be, hogy a
szélkakasok elkezdtek megjelenni a háztetőkön.
Rövid időre 1789­-ben ismét felbukkant a kakas jelkép, de a császárság idején feledésbe merült. Igazi nemzet jelképpé a Harmadik Köztársaság alatt vált. 1899-­től 1914-­ig a gall kakas díszítette az arany 20 frankos hátoldalát.

250.árverésünkön egy 1913­-as évszámú 20 frankos utánveretre licitálhatnak az érdeklődők, melynek előlapján már szintén említett, szabadságot megtestesítő Marianne szerepel.

A századforduló karakteres stílusirányzata az Art Nouveau volt. Népszerűségének csúcsán 1890­-1910 között volt.
Európa különböző régióiban más-­más irányokba fejlődött, Kelet­-Közép­-Európa (a Habsburg Birodalom, 1867-­től az
Osztrák-­Magyar Monarchia) területén szecesszió néven ereszt gyökeret, és a képzőművészet mellett jelentőssé válik az építészetben is, gondoljunk csak az Iparművészeti Múzeumra. Az alkotók közül az egyik legismertebb
alakja a Monarchia területén született Alphonse Mucha.

Mucha gyerekkorától kezdve érdeklődött a rajzolás iránt, iskolái elvégzése után művészeti tanulmányait a Müncheni Szépművészeti Egyetemen, a párizsi Julian és Colarossi Akadémiákon folytatta. 1895 és 1900 között elismert plakátfestővé vált, és ebben az időszakban hat alkotása is szerepelt Jules Charét Maitres de l'Affiche (A plakát mesterei) elnevezésű kiadványában. Eközben pedig újságokhoz és hirdetésekhez is készített illusztrációkat. Egyéni stílusát a nemzetközi nagyközönség az 1900­-as Párizsban rendezett Világkiállításon ismerte meg. Érdekesség, hogy művészi stílusára sok esetben jellemző, hogy csak imitálja az Art Nouvaeu­t, azonban alkotásai idővel az Art Nouveau szinonimájává váltak. Ennek ellenére saját bevallása szerint egész életében próbált távolságot tartani a stílusirányzattól, mivel álláspontja szerint alkotásai saját magából és a cseh művészetből származnak. Szándékai ellenére neve és alkotásai összeforrtak a szecesszióval, munkái lényegében bárhol azonnal felismerhetőek.
Kiváló példa erre a Tánc című allegórikus festménye, melyet 1898­-ban fejezett be, a Művészetek (Arts) sorozat
része a Festészet, Költészet és Zene mellett. A sorozat darabjaira jellemző, hogy Mucha kerülte az adott művészetekhez tartozó tárgyak ábrázolását (hangszer, toll, ecset) ehelyett a természet szépségét hangsúlyozta a kör alakú háttérrel és az alkotásokhoz rendelt természeti képek segítségével, a Tánc esetében ez lehulló faleveleket sodró szellő. A kép középpontjában magányos, kígyózó testű nőalak áll, akinek lobogó haja és ruhája egészíti a mozdulatot.

250. árverésünk 23668. tételét most mindazok figyelmébe ajánljuk, akik rajongói Mucha
művészetének.