Darabanth Aukciósház

A japán mindennapok és a gyűjthetőség

Hasegawát innovatív, a japán könyvkiadás egyik nagy alakjaként tartják számon. Nem csoda, hiszen igyekezete, hogy a nyugati világ megismerje a japán meséket, valóban sikeres volt, még ha nem is tudjuk pontosan, hogy az üzleti, vagy a kulturális érdek hajtotta kiadói döntéseit. Bármi miatt is tette, tulajdonképpen egész munkássága a nyugati világnak és a japánoknak egyaránt szóló kötetekből állt, és nem csupán mesékre korlátozódott tevékenysége, hanem más népszerű témákkal is előszeretettel foglalkozott. Szerencsérea 29. Nagyaukció anyaga között nem csak a tündérmesék sorozatból kiáltottunk ki tételeket, hanem más témájú kiadásaiból is lehet szemezgetni.

Gyűjtési körkép

Azért mert változatos, vagy esztétikus, vagy egyéb okokból, minden esetre a Hasegawa kiadások igen jól gyűjthető- és előszeretettel gyűjtött témák. A most kikiáltott 9 tétel akár egy ilyen gyűjteményt is gazdagabbá tehet, vagy épp remek lehetőséget kínál az új téma indításához. Ilyenkor, vagyis új gyűjtemény kezdéskor felmerül a kérdés, hogy mégis milyen méretű gyűjtemény alakítható ki, mennyire ritkák az egyes darabok, milyen lehetőségek állnak a gyűjteni vágyó előtt.
Nos, ha Ön is épp ezen gondolkozik, akkor igyekszünk segíteni: az egyik leglelkesebb Hasegawa gyűjtőnek egyes források szerint 700 darabból álló gyűjteménye van. Bár egyelőre sehol nem találtunk pontos adatot (illetve eltérő listák állnak rendelkezésre) azzal kapcsolatban, hogy hány naptár és könyv kiadása köthető Hasegawa nevéhez, a feltételezhető szám valahol 250 körül lehet. A 700 darabos gyűjtemény tehát egyes kötetekből több kiadást is tartalmaz, ami nem meglepő, mert mind technikai (fűzés, lap stb) mind nyomás szempontjából jelentős eltérések vannak az egyes kiadások között, így érdemes is őket kiadásonként gyűjteni. A másik felmerülő kérdésre a válasz, - mégpedig hogy összesen hány Hasegawa által kiadott könyv van a világon – szintén egy nehéz kérdés. Egy kötetnél található információ arról, hogy az adott könyvet 1000 példányban adták ki. Ez persze semmilyen biztosítékot nem ad arra nézve, hogy a többi esetben is ilyen példányszámmal dolgoztak -e, de kiindulópontnak elegendő lehet ahhoz, hogy megállapíthassa, milyen komoly versenyre kell számítani egy-egy kiadás aukciója kapcsán.

És hogy mivel foglalkozott még a mesekiadáson túl Hasegawa? Elsősorban a japán mindennapokkal (Pictures of Japanese Life) , kiadott versesköteteket és számtalan gazdagon illusztrált naptárat ( pl. 1906 Calendar> Landscapes of Tokyo. Calendar for 1905) melyeknek egy-egy példánya szintén kikiáltásra kerül a 29. Nagyaukció helytörténeti tételei között.

Ha kíváncsi rá mit írtunk a japán tündérmesékkel kapcsolatban, nézze meg Hasegawával foglalkozó előző posztunkat.

A japán népmesék kalandja nyugaton

Ma a japán mesékről a legtöbbeknek a manga, anime és egyéb modern animációk jutnak eszébe, de nem ezzel kezdődött a japán mesekultúra virágzása. A japán mesekultúra már a 14. században produkált írott és illusztrált történeteket. Ezek - ahogy a legtöbb népi mese - az eredetileg szájhagyomány útján terjedő történetek már akkor számtalan régiós változatban léteztek amikor a Muromachi korban (14-16. század) először lejegyezték őket. Azóta a legnépszerűbb történetek már több ezer írott kiadást és verziót éltek meg, ma is fontos szerepet játszanak a japán kultúrában.

Momotaro

Az egyik legnépszerűbb és legtöbb helyen említett mese címe egyben a főhős neve is. A japán kultúrában jártasoknak, vagy az eziránt érdeklődőknek onnan is ismerős lehet ez a név, hogy Hasegawa Takejirō (長谷川武次郎, 1853–1938) ismert kiadó első kötete, a Japán tündérmesék sorozat első darabja is ez volt. Hasegawa már a 19. század végén felismerte, hogy a nyugati világban van érdeklődés és fogékonyság a japán kultúra és mesevilág irányában. Felbérelt hát egy nyugati fordítót és egy japán illusztrátort, akikkel közösen alkotta meg az angolul Little Piechling-nek keresztelt barackmagban született kisfiú történetének gazdagon illusztrált kiadását. A kiadás nem csak angol, német, francia és más nyelven is megjelent és nagy sikert aratott. Egyik – német nyelvű - példánya pedig most a 29. Nagyaukción találhat új gazdára. A kötet egy igazi „élvezeti könyv” - már ha létezik ez a kategória - gyönyörű színes, fametszetes illusztrációival és krepp-papírra készült lapjaival minden érzékszervre hatással van, legyen az új tulajdonos akár könyvgyűjtő, akár megrögzött japán kultúra rajongó.

A japán tündérmesék sorozat

A Momotaro volt az első, és ahogy Hasegawa maga úttörőnek számított a könyvkiadás területén, úgy az első így megjelent kötete, a Momotaro is. Szerencsére azonban a kiadó nem állt meg itt és az első könyv sikerén felbuzdulva, további fordítások és illusztrációk készítésén kezdett dolgozni. 1903-ra már 28 kötet szerepelt a japán tündérmesék sorozatban és az alig 8 év alatt a második nyomást is megérték a kötetek. Szerencsére a mostani árverésen nem csak a legismertebb kötet kerül kalapács alá, de az 1885-ös The Old Man Who Made the Dead Trees Blossom, az 1886-aos The Hare of Inaba, az 1888-as Schippeitaro, 1892-es Kohana san, és az 1894-es The flowers of remembrance and forgetfulness is.

Mindegyik darab igazán különleges, és még egy nem notorikus könyvgyűjtőt is megfoghatják az elképesztően szép és izgalmas illusztrációk, a ma már különlegességnek számító krepp papír kiadás, de nem szabad elfeledkezni magukról a mesékről sem. A történeteket is elolvasva talán kedvet kapunk arra is, hogy ne csak a magyar kisgömböc történetét meséljük a gyerekeknek de a barackban született különleges kisfiú, a kincset kiásó kutyus, vagy éppen az énekelhető, kottákkal és dalokkal történetet mesélő Kohana san meséjét is.

Hasegawa kiadó története itt nem ér véget, hamarosan folytatjuk a japán mindennapokkal foglalkozó köteteivel – amik közül szintén szerepelnek a 29. Nagyaukció anyagában – és a gyűjtési lehetőségekkel.

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1867-es létrejöttétől kezdve jelentős hatást gyakorolt a Kárpát-medence történelmére. Bár az államalakulatot, és az egészet jóformán egy személyben összefogó Ferenc József megítélése a legjobb esetben is ellentmondásos lehet sokak számára, tagadhatatlan, hogy rendkívül mély nyomot hagyott a létrejövő tárgyi kultúrában. Ennek a korban jelentős szerepe lehetett, az uralkodó személyének elfogadtatása szempontjából. A magyarság szempontjából kezdetben a Szabadságharc leverése miatt, Ferenc József személye a legjobb esetben is talán „megtűrtként” jellemezhető. Azonban az 1850-es évektől kezdve az érméken, bélyegeken és képeslapokon megjelenő portrék, adott esetben életképek, közelebb már-már ismerősi viszonyt teremtettek a királlyal.

Engedjék meg, hogy bemutassunk erre néhány példát a 28. Nagyárverés anyagából, amelyben minden gyűjtési terület szerelmesei találhatnak értékes darabokat!

Mint uralkodó, az évszázados hagyományoknak megfelelően az ország nagyobb címletű érméit saját arcképével díszítve bocsátották ki. Kezdve a 20 krajcáros névértékű ezüstpénzektől, folytatva az 1 forinton  át akár 100 koronás aranyérmékig bezárólag. Bár a lakosság nagyja aranypénzen ritkán láthatta viszont királyát, az krajcár-forint (később korona) érméken nap nap után láthatták profilját, ezzel is közelebb hozva uralkodót és alattvalót.

A Ferenc József képmások megjelenése azonban nem csak a numizmatikára jellemzőek! A bélyeggyűjtés (filatélia) esetében több postatörténeti ritkaság is köszönhető a Monarchia postaszolgálatának. 1858-tól kezdve szerepel az uralkodó portréja az egyes, Magyarországon is használt bélyegeken. Ezt követően a kiegyezés évétől (1867) jelennek meg először a kő- majd réznyomatos bélyegek, melyek a klasszikus gyűjtemények sarokkövét képezik. Ezek közül mindenképp említést érdemel az 1871-es első nyomású 2 krajcár névértékű kőnyomatos bélyeg, ami annak köszönheti rendkívüli ritkaságát, hogy az elkészült darabokat minőségi kifogások (Ferenc József arcképén oda nem illő foltok láthatóak) miatt szinte teljesen megsemmisítették, azonban 1873-ban Pesten néhány darab felhasználásra került! Ugyanebből a korszakból muszáj megemlítenünk egy rendkívül szép állapotban fennmaradt, eltérő technikával – réznyomat - készített 15 krajcáros bélyeget is.

A 19. század végére kialakuló új postai üzenetküldési forma, a képeslap, is tartogat érdekes darabokat. Ezek között találunk, szánt szándékkal propaganda céllal készült darabokat, mint amin az uralkodói portré képét a Szózat mellett, egy a Nemzeti Zászló színeit viselő képeslapon helyezik el.  A történész beállítottságúak számára azonban ennél lényegesen izgalmasabbak lehetnek az úgynevezett fotó-képeslapok, amelyek eredetileg fényképként kerültek előhívásra, de méretüknél fogva a Postán képeslapként feladhatóak voltak, amennyiben hátoldaluk a megfelelő módon (általában kézi bélyegző segítségével) vonalazásra került. Ezeknek a daraboknak az értékét a korlátozott példányszámon túl az adja, hogy egyfajta félhivatalos életképek Ferenc József nyilvános szerepléseiről.

Hogy tévedés ne essék, az uralkodó nem csupán a használati tárgyak számára nyújtott ihletet, hanem a képzőművészet egyéb ágai számára is. Ezek közül elsősorban Klinkosch bécsi ezüstműhelyének alkotását érdemes kiemelni. A részletgazdag kisplasztikán Ferenc József lovagló egyenruhás, kitüntetésekkel ékített mása látható.

Továbbá a szárnyait ekkor bontogató fényképművészet több darabjára hívnánk még fel a figyelmet, ezek között található műtermi felvétel és kevésbé beállított darab is, melyen a Habsburg-ház feje munka közben látható.