Az első világháborút követő időszakból számos neves fotós munkásságát érdemes nyomon
követni: Kinszki Imre, Kerny István, hogy csak a legnagyobbakat említsük, és itt van Angelo. De
kit rejt a művésznév? Ő nem más, mint Funk Pál, aki számos híres egyéniségről és Szentpál Olga
tánccsoportjáról készített jobbnál jobb fotókat. Így vált a 20. századi magyar fotóművészet egyik
meghatározó alakjává. Olasz származású felmenői között számos művész akadt, köztük dédapja,
Alessandro Angelo, aki a bécsi Hofburg freskóinak alkotója volt. Az ő tiszteletére vette fel az
Angelo művésznevet.
Angelo tudásást a kor legnevesebb festő és fényképész műtermeiben szerezte. Budapesten kívül
Párizsban és Amszterdamban is volt műterme. Operatőrként közel tíz évig filmezéssel is
foglalkozott. Többek között Kertész Mihály (Michael Curtiz) Oscar-díjas filmrendező mellett is
dolgozott segédoperatőrként és rendezőasszisztensként. Részt vett az első magyar hangosfilm
munkálataiban is. Mindezek mellett Párizsban divattervezőként is bemutatkozott. Színes és
sokoldalú művészegyéniség volt, aki számos szakfolyóiratban publikált, és fotóakadémiát is
szervezett. Fényképei a legrangosabb kiállításokon szerepeltek, amelyekkel számos nemzetközi
díjat nyert. A második világháború alatt a Gestapo fogságába esett, és csak szerencsével sikerült
megszabadulnia a biztos haláltól. Budapesti műtermét 1951ben államosították. Ekkortól a
Budapesti Fényképészek Kisipari Termelő Szövetkezetében (a későbbi FÉNYSZÖV-ben)
dolgozott. A kor viszonyaihoz igazodva igyekezett beilleszkedni az új szerepébe, de a
„sztahanovista” „kiváló dolgozó” álcája mögött késői képei szerint megkeseredett, és a
korábban nagy portréfotós elfordult az emberektől és az emberábrázolástól.
240. árverésünk keretében most tőle ajánlunk egy képet.
