A görög városállamokhoz képest Róma viszonylag későn kezdett saját
pénzverésbe. Eleinte csak bronzból öntött (nem vert!) tömböket
használtak (ez volt az Aes Rude), majd ezeket ellátták különböző jelekkel
is (Aes Signatum). Kr. e. 280 körül jelentek meg a szintén öntött,
nehéz bronzpénzek (Aes Grave). Ezután a rómaiak rájöttek, hogy nagyobb
mennyiségben előállítható és könnyebben hordozható ezüst, illetve
bronzpénzekre van szükségük az itáliai és Itálián kívüli államokkal való
kereskedelemben. Először görög mintára kis mennyiségben didrachmá-kat
vertek, majd a III. század vége felé bevezették a quadrigatus-t.
A második pun háború (Kr. e. 218-201) vészterhes évei közepette
szükségessé vált a pénzrendszer megújítása, így vezették be a
denarius-t, valószínűleg 211 körül. Ez az ezüstpénz kezdetben 10 as
értékű volt, majd néhány év múlva 16 as-ra változtatták. Értékét
megőrizte egészen a császárkorig, s csak a Kr. u. III. században került
leváltásra.
A 233. árverésünkön szereplő római dénárt Kr. e. 206 és 194 között
verték, elő- és hátlapja megegyezik a többi korai dénáréval, azaz
előlapján Róma megszemélyesített ábrázolása sisakkal, mögötte az értéket
jelölő "X", míg hátoldalán a dioszkurosz-ok vágtatnak lóháton, kezükben
lándzsákkal, alattuk pedig "ROMA" felirat.
