Darabanth Aukciósház

Londonban 1904-ben, Berlinben 1905-ben, Párizsban 1906-ban, Aradon 1908-ban. Mire gondoltunk? Igen, a cím nem félrevezetés, a Magyar Királyság területén csupán néhány évvel a nyugat-európai nagyvárosokat követően autóbusz közlekedés indult. Ez – a szélesebb körökben ismert budapesti millenniumi földalattihoz hasonlóan – a korabeli ország olyan szintű technikai fejlettségére utal, melyet talán az szemléltetne legjobban ha elképzelnénk, hogy manapság Budapest és Győr között mágnesvasút járna.

 A századfordulón rohamosan fejlődő Arad városa, 1905-ben döntött az autóbusz közlekedés elindításáról, majd három évre rá, forgalomba álltak az amerikai Westinghouse cég francia gyártmányú buszai. Néhány évtizeddel az első pöfékelő automobil feltalálását követően, ezek a járművek hat tonnás, 4 méter magas, kétemeletes monstrumok voltak, több mint harminc személyt tudtak szállítani.

 Az ős-autóbuszok azonban meglehetősen felforgatták az erdélyi város utcáinak hangulatát, sok fejtörést okoztak az üzemeltető  AVAV vállalatnak. Az elsődleges feladat, a megfelelő sofőrök kiválasztása volt. A zsúfolt városi környezetben nehézkesen mozgó gépezetek irányításához jó fizikumra volt szükség, illetve a gépészethez is értenie kellett a leendő sofőröknek. Ezért elsősorban gépész végzettségűekből, gőzjármű vezetőkből, tűzoltókból váltak az ország első buszvezetői. A kezdeti időszak a gyakorlópályákon töltött képzés ellenére is nehéznek bizonyult, az úttestre kilépő gyalogosok, a szabálytalanul közlekedő lovaskocsik, a nem megfelelő útburkolat több balesetet is okozott. Végül a város – jóval az országos szabályozást megelőzően – saját közlekedési rendszabályokat dolgozott ki. Az aradi polgárok vegyes érzelmekkel fogadták az új jövevényeket, egyesek kalapot lengettek, füttyentettek a 20 km/órával „elszáguldó” berregő monstrumoknak, mások kétkedve tekintettek az új közlekedési formára.

 A mai buszokat, villamosokat elborító reklámok sem modern korunk szülöttei, ugyanis a századforduló aradi buszainak oldalát is hirdetések tarkították, az AVAV a bevételek növelése érdekében a reklámfelületet egy helyi hirdetési vállalkozónak adta ki. Továbbá, újításnak számított az is, hogy a buszok – takarékossági okokból – csak a kijelölt megállókban vettek fel utasokat.

 A kezdeti nehézségek, és a lóvasúttal való versenyhelyzet ellenére az aradi buszközlekedés végül sikeresnek bizonyult, melyet elősegített, hogy Aradon hozták létre a MARTA autó-és buszgyárat, aminek segítségével korszerűbb járműveket biztosítottak a vállalkozás számára.

 Aukciósházunk 272. gyorsárverésén 20849. sorszámmal az aradi AVAV Westinghouse emeletes buszát ábrázoló színes képeslapot ajánljuk az érdeklődők figyelmébe, mely a járművön jól kiolvasható reklámoknak köszönhetően, a korszak helyi vállalkozásairól is érdekes információkat nyújt.