„Hol volt, hol nem volt (ámbár hiszen csak itt, Magyarországon lehetett), valaki szent buz- galommal csinált egy hatalmas pénzintézetet, s a mellett olyan buzgalommal költött meséket és regényes históriákat. Mai szemmel nézve szinte hihetetlennek látszik. Mert a ki ma regényeket komponál, az nem fundál pénzintézeteket is, a ki pénzintézeteket üt nyélbe, az nem ír regényeket. Hanem abban az időben összefért, sőt, voltaképen egyet jelentett a két functio s tekintetes Fáy András táblabiró úr akképen okoskodott, hogy a mi pénze van a magyarnak, hozza be ebbe az intézetbe (az első hazai takarékpénztárba), hadd kamatozzék neki. A mi szellemi kincse pedig neki vagyon, e mesék és regények révén szétosztja a nép közt, hadd kamatozzék a hazának.”
Így kezdte meg működését 1840 januárjában a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Fáy András vezényletével. Fáy igencsak kitartóan buzgólkodott az intézmény létrehozása érdekében; mind az irodalmi, mind a társadalmi felszólalás lehetőségét felhasználva olyan létesítményt hirdetett meg, amely a nép szegényebb osztályai számára is hozzáférhetővé vált. Az vállalat 1948-as államosítása, majd beszüntetése után alakult meg az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat, azaz az OTP Bank jogelődje.
A 278. gyorsárverésen a 30393. tételszámon szereplő 100 Ft-os próbaveret 1990-ben, az Országos Takarékpénztár részvénytársasággá alakulásának alkalmából készült. Ahogy minden próbaveret, ez a tétel is magas numizmatikai értékkel bír, hiszen a próbavereteket jellemzően kis példányszámban állítják elő, s mivel forgalomba nem kerülnek, tartásfokuk szerint zömében kiváló állapotnak örvendenek.
De mi történt Fáy Andrással és műveivel? A „nemzet mindenesével” – ahogy Szemere Pál nevezte – , aki még könyvet is írt leghíresebb „alkotásáról”, a Takarékpénztárról?
„ ...hol van ez már mind? Mi lett az ő kedves alkotásaiból? ... Csak a takarékpénztára fejlődött ki nagyobbnak, mint a milyennek valaha álmodta. Csak a pénz halhatatlan.”
(mindkét idézet Mikszáth Kálmántól származik)
