A pozsonyi zsidó várnegyed növekedésnek indult, és Magyarország – Chatam Sófer idején pedig talán egész Európa – legjelentősebb zsidó közösségévé fejlődött. Új utcák épültek, zsindelyes tetejű, falépcsős kis házakkal, fa gangokkal a lakások között. Éppen ez okozta a bajt 1913. május 17-én. A Dóm közelében komoly tűz ütött ki. Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület kézi fecskendőkkel rendelkezett, esélye sem volt legyőzni a lángokat. A tűz folyamatosan terjedt, lehetetlen volt megfékezni a faszerkezetű házak miatt. A pozsonyi tűzoltók nem bírták, Bécsből különvonattal hivatásos tűzoltók érkeztek segíteni, valamint a környező települések is bekapcsolódtak a mentésbe. A tüzet csak május 28-án sikerült teljesen megszüntetni. Sendlein városi tűzoltóparancsnok állítólag annyira kimerült a többnapos folyamatos szolgálatban, hogy nem volt képes lehúzni a csizmáját, úgy kellett levágni a lábáról. Az oltás után a tűz okát is megpróbálták kideríteni – sikertelenül. A legelterjedtebb verzió szerint Weissleichner Magdolna és Takács János lakodalmának előkészületei során, a Petőfi utca 5. szám alatt a hús sütésekor lángra kapó zsírt nem sikerült vízzel eloltani... Bizonyítani azonban nem sikerült ezt a feltételezést. A katasztrófa egyetlen halálos áldozata Franz Huber volt, de ő sem a tűz, hanem szívelégtelenség miatt vesztette életét. Az anyagi kár azonban jelentős volt: a tűzvésznek több utca, 69 ház esett áldozatául, 722 család maradt fedél nélkül.
A 229. árverésünk 21379. sorszámú képeslap tételét és még sok más érdekességet weboldalunkra látogatva tekintheti meg www.darabanth.hu
További képeslap tételek itt
