Darabanth Aukciósház

'Meredek úton a csillagok felé' – szerepel a fogaskerekű városmajori végállomásának épületén. Európában a budai fogaskerekű vasút készült el harmadikként és a mai napig a város egyetlen ilyen jellegű közlekedési eszköze. A fogaskerekű a XII. kerületi Városmajort és a Széchenyi hegyet köti össze, építését (1873-1874) éppen ezért elsősorban turisztikai célzattal hajtották végre. A forgalom megindulása után a fogaskerekű alapvetően csak a nyári időszakban (április 15.-október 15.) közlekedett, de a századfordulót követően az 1910-es évek elejére a kerület lakosságának kérését figyelembe véve bevezették a téli üzemet is. Ezzel párhuzamosan a személyszállítás mellett a környékbeli építkezések igényeit kiszolgálva - a második világháború végéig - teherszállítás is zajlott a vonalon.
Ahhoz, hogy megértsük a fogaskerekű jelentőségét szenteljünk néhány gondolatot a vasúti fizikai korlátainak: általánosságban a vasúti közlekedés során a pályát amennyiben lehetséges szintben építik fel, az emelkedők esetében felső határértékként 2,5% emelkedést fogadnak el, bár világszerte több kivételt találhatunk. Ennek okai a közlekedés biztonsága mellett a természettudomány törvényei, ami nem teszi lehetővé az 'adhéziós' elven (a sínszál és kerék közötti tapadás) működő vasutak haladását túlzottan nagy szintkülönbség esetén. A fogaskerekű módszer mellett bevett eljárás a mozdony homokládájából a sín és a kerekek közé homokot szórni, hogy ezzel növeljék a két acélfelület közötti tapadást, de ez a módszer is csak egy bizonyos pontig hatásos.

A 265. gyorsárverésünkön 20381-es sorszámmal szereplő képeslap tételünkön a Fogaskerekű felső állomása látható, egy Ganz-gyártmányú vasúti kocsival és a János-hegyi korabeli buszjárat automobiljával. A képeslapon látható felvételt minden bizonnyal 1929. július 2. utána készítették, mivel ekkor indult meg a Ganz kocsikkal a közlekedés az újonnan villamosított fogaskerekű vonalon. Tételünket bátran ajánljuk a közlekedés szerelmeseinek és a budai helytörténet rajongóinak!